A krónika most megint egy ősrégi eseményről közvetít, de hát ez van, el van maradva krónikás. Sokat kell tanulnia.

Még első hetem utolsó hétköznapján az a fantasztikus lehetőség érte a külföldi diákokat, hogy részt vehettek a helyi, igazi nagy-nagy évnyitón. Ráadásul még ülőhelyünk is volt ám. A hatalmas eseményen igazából csak a gólyák vettek részt, mert az a soktízezer nagy-nagy diák nemigen fért volna el a kisebb stadionnyi területen. És a gólyák is nagyon-nagyon sokan vannak itt. Ijesztő belegondolni, hogy egy évben egyszerre hánymillió fiatal kezdi meg egyetemi tanulmányait...  Most néztem utána, Nagy-nagy Ország Statiszikai Hivatala szerint 2007-ben  5 461 000 fő kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Elég sok ahhoz a párezer otthonihoz képest. És itt aztán igen nagy dolog bekerülni a felsőoktatási rendszerbe, nem is olcsó mulatság, a felemelkedéshez való egyetlen lehetőség. 

A gólyáknak az a szent hazafias kötelességük van egyetemi életük első hónapjában, hogy kötelező katonai gyakorlaton kell részt venniük. Fiúknak, lányoknak egyaránt. Úgyhogy még jelenleg is mindennapos esemény, hogy elmegy mellettem úgy ötszáz katonai ruhás, nevetgélő leány az egyik kezében kis sámlit lóbálva. Elmennek valamelyik sportpályára, leülnek a kis sámlujikra, és hallgatják a büszke beszédet. Majd gyakorlatoznak. Azért durva belegondolni, hogy a nagy-nagy nép tagjainak mekkora része konyít legalább egy picit is a hadászathoz. Senki se merje megtámadni a nagy-nagy országot!

Az évnyitó igazából borzasztóan unalmas volt, mert a beszédekből nemigen értettem semmit, kivéve olyanokat, hogy sikeres jövő, boldog diákélet stb. Mivel igen korán kezdődött az esemény, ezért minden második percben szokásomhoz híven elbóbiskoltam, mely nem a legszerencsésebb olyankor, amikor csomóan direkt a külföldi diákok átszellemült tekintetét fényképezik. Minden nagyobb egyetemi méltóság mondott egy tízperces beszédet, a legokosabb gólyák kaptak sok-sok pénzt, semmi izgalmas nem történt. De hivatalosan is megkezdődött a tanév. 

Képek itt.