Egy majdnem büszke város krónikája

Egy év eltöltése egy majdnem büszke városban, egy nagy-nagy ország nagy-nagy folyama mellett.

Friss topikok

  • Abhinanda: Gyorsan kimentem a tetőteraszra megnézni, lemaradtam-e valamiről. De nem, India jól hallhatóan és ... (2009.08.06. 18:18) Kína egy újonc szemével
  • felegar: A múltkor, hála a Facebooknak, elgondolkodtam rajta, hogy mi az az 5 város, ahová önszántamból nem... (2009.08.05. 16:20) Ahh, szabadság!
  • ssüni: @felegar: Rob, nem csak te vagy irigy! :-) (2009.08.01. 19:11) Selyem
  • Abhinanda: Nézze, én nem értek se Tibethez, se a gazdasághoz, úgyhogy nem is tudok olyan nagyívű következteté... (2009.07.13. 21:36) Tibbat
  • orangeman: Az én Jótevőm fia egész tisztelettudó. Bár az édesapja így is problémázik, hogy nem 听话, de az apák... (2009.06.27. 15:10) Templom és a gyerekek

HTML

Szürreál

2009.03.22. 16:57 | Flotador | 1 komment

Szeretem a szürreális, vicces dolgokat, és most valami hasonlóban volt részem. Igazából az eseménynek semmi különösebb köze sincs a nagy-nagy országhoz, csak annyi, hogy itt történt, rengeteg ilyen van otthon is. Elkerültem valahogy valami „önfejlesztő – sikeres vagyok – el kell fogadnom önmagam” jellegű sületlenségre. Pont tegnap láttam a Donnie Darkó-t (most van sok időm, pótlom be filmes lemaradásaimat), s aki látta, s emlékszik még rá, ott volt valami videós őrület, „szabadulj meg a félelmeidtől, s add át magad a szeretetnek” maszlag. Na, ez is pont ilyen volt.

A helyre a Jótevőm vitt el. Csak azért, hogy ilyet is lássak, ő is hülyén érezte ott magát. De élménynek jó, nyelvtanulásnak jó, viccnek jó. A helyzet szürrealitását fokozta, hogy valami barlangban zajlott az egész. Oké, nem volt nagy, igazi barlang, inkább csak valami hegybe fúrt alagút. A plafonról mindenféle lila kendők lógtak, s valamifajta borospince jellegű is működött a helyiségben (nagy-nagy ország és a bor! Hahaha.)  Amúgy nem egy hatalmas előadásra kell gondolni, kábé voltunk tizenöten, de ennyire is volt tervezve, volt pár asztal, pár szék, s ennyi. Pozitív volt, hogy az asztalokra volt kihelyezve egy rakás mandula és pisztácia, mogyoró, s bort is töltöttek folyamatosan. Az utóbbi persze pocsék volt.
 
A fantasztikus előadást egy pszichológusnő tartotta, kábé arról, hogy hogyan győzzük le magunkban a stresszt, s legyünk csodasikeres boldog emberek. Elsőként párba kellett állnunk, s meg kellett masszíroznunk egymást. Ez persze jó dolog, de közben a nőci elfúló hangon folyamatosan dumált, hogy „sugározzuk át a szeretetünket a másikba, sejtjeinkbe áradjon ki a nyugalom ereje, nyíljunk ki önmagunknak, váljunk barackvirággá…” és mindenki kiegészítheti még hosszú percekig tartó hasonló borzalmakkal. Utána aztán háromemberenként be kellett mutatkoznunk egymásnak, s kihívott a nőci három embert, hogy mindenki előtt mutatkozzon be. Amikor elmondta az egyik a nevét, hogy XY, akkor mindenki egyszerre felkiáltott, hogy „XY, te vagy a legjobb!”, s erre ő „nem, ti vagytok a legjobbak!”. Ezt így háromszor is eljátszottuk. Néha még azt is kellett kiabálni, hogy „yes, yeah!”, az angol szavaknak ebben az országban mágikus erejük van. Ezután következett az ész osztása, kis powerpointos bemutató, hogy testünket hogy járják át a csúnya dolgok, s hogy kell átadnunk magunkat mindenféle pozitív gondolatnak, igen mélyen szántó volt. Az volt a furcsa, hogy a többiek körülöttem nem tűntek olyan sötétnek, mégis nagyon élvezték az egészet. Volt olyan is, hogy öt percig perdüljön mindenki táncra, s ilyenkor tényleg mindenki táncra perdült. Persze kivéve engem.
 
Befejezésül még kaptunk egy nyolclépéses segítséget, hogyan nyílhatunk meg önmagunk előtt, majd az alagút mélyében egy mécseskörben két alak kezdett el mindenféle modern táncot lejteni. Ekkor aztán inkább leléptünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://majdnembuszkevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr271018326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ms Drama Queen 2009.03.23. 00:42:08

ááááááááááááá....
a második jó dolog a mai rémes napomban ez a bejegyzés volt, Dani!!!!!!!!

eláruljam, mi volt az első?
következő sms-t kaptam egy portugál cimborától:
"yes u can! u are the party face :) you are eszter the crazy blond girl who left yesterday party hahaaaaa"
reagálva arra a kérésemre, hogy vmivel sürgősen dobjanak fel, mert nekikeseredtem a holnapi vizsgám miatt...
:D :D
süti beállítások módosítása