Egy majdnem büszke város krónikája

Egy év eltöltése egy majdnem büszke városban, egy nagy-nagy ország nagy-nagy folyama mellett.

Friss topikok

  • Abhinanda: Gyorsan kimentem a tetőteraszra megnézni, lemaradtam-e valamiről. De nem, India jól hallhatóan és ... (2009.08.06. 18:18) Kína egy újonc szemével
  • felegar: A múltkor, hála a Facebooknak, elgondolkodtam rajta, hogy mi az az 5 város, ahová önszántamból nem... (2009.08.05. 16:20) Ahh, szabadság!
  • ssüni: @felegar: Rob, nem csak te vagy irigy! :-) (2009.08.01. 19:11) Selyem
  • Abhinanda: Nézze, én nem értek se Tibethez, se a gazdasághoz, úgyhogy nem is tudok olyan nagyívű következteté... (2009.07.13. 21:36) Tibbat
  • orangeman: Az én Jótevőm fia egész tisztelettudó. Bár az édesapja így is problémázik, hogy nem 听话, de az apák... (2009.06.27. 15:10) Templom és a gyerekek

HTML

Napi ritmus

2009.04.29. 20:42 | Flotador | 2 komment

A nagy-nagy emberek ugyebár hangyák, s természetesen ehhez a viselkedéshez az társul, hogy hatkor már talpon vannak, nyolckor üdén elkezdik a munkát, délben kicsit pihennek, ötkor vacsoráznak, és tíz körül lefekszenek aludni. Ez nagyon szép és jó, de én egyáltalán nem így működök. Viszont  nagy-nagy országban bizonyos szinten belekényszerítik az embert, hogy alkalmazkodjon az itteni életmódhoz.

A legnagyobb merényletet azzal követték el ellenem, hogy minden reggel 8-kor kezdődik a tanítás. Mint az ősidőkben, gimiben. A reggel 8 óra számomra valami sötét, kegyetlen része a napnak, amikor még javában aludni illik. Viszont szent elhatározást tettem, hogy átállok nagy-nagy életmódra, s megpróbálok korán feküdni, és reggel 7-kor frissen kelni. Megpróbáltam. Kétszer is. Mindkétszer kábé egy hétig sikerült is tartanom magamat a rendszerhez, majd persze feladtam. Egyszerűen a biológiai órát teljesen hülyeség átállítani. Egyáltalán nem az számít, hogy mikor alszik az ember, ha reggel 7-kor frissen kikelek az ágyból, attól még egyáltalán nem leszek aktívabb délelőtt. Délután meg tanulni illett volna, hogy este korán ágyba bújhassak, de nappal nem tudok tanulni. Talán az otthoni életmódon miatt, vagy csak így születtem, nappal órán ülök, rohangálok az egyetemek között, s passzívan nézek ki a fejemből. Ellenben este bepörgök, teljesen éber leszek, s agyam könnyedén szívja magába a tudást. És ezt a ritmust nem tudtam azzal megváltoztatni, hogy megpróbáltam korán lefeküdni és korán kelni, mert délután, amikor tanulnom kellett volna egy használhatatlan üres váz voltam, míg este elkezdtem pörögni. Csakhogy akkor meg már le kellett feküdni. Úgyhogy rájöttem, hogy nemigen sikerül megváltoztatnom a biológiai órám, s ahhoz, hogy a legjobban ki tudjam használni a kapacitásaimat, nem szabad a nagy-nagy emberekhez hasonló életmódot folytatnom.
 
De mivel azért javíthatatlan órárabejárós vagyok, ezért minden nap hatalmas harcok közepette kirángatom magam az ágyból, majd félálomban megpróbálom elvonszolni magam a tantermekig. Még jó, hogy húsz perc sétára van innen az épület, így mire beérek (természetesen mindig késve a felkelés nehézségei miatt), egész jól felébredek. Ezután túl kell élni a délelőtti órákat, amit több-kevesebb sikerrel meg is teszek minden nap, az a tudat segít nekem, hogy déltől kettőig ebben az országban szieszta van. Nagyon helyes módon. Minden országba be kellene vezetni. Tanulmányok szerint rohadt egészséges, és még a munkahatékonyságot is javítja. A délelőtti órák végeztével tehát még utolsó erőmmel visszavonszolom magam a kollégiumba, s nyomban dőlök be az ágyba, folytatva az alvást. Ilyenkor ha senki nem kényszerítene, akkor szerintem este nyolcig aludnék, de azért megpróbálok valami minimális polgári rendszert megtartani, minden délutánra betettem magamnak valamilyen órát, mely kikényszerít az ágyból. Ezután estefele újra hazaérve a délután órákról kis semmittevés után végre eljön az aktív időszakom, mely simán eltartana reggelig. De mivel 7-kor keltenem kell magam, ezért megpróbálok fél 4 körül lefeküdni, majd nagy nehezen elalszok, s 7-kor kezdődik minden elölről.
 
Olyan téren szerencsém van, hogy laza annyira itt az élet, hogy az ember megengedhet magának délutáni durmolást. Nem tudom, mi lesz velem otthon. Azt hiszem lazábban fogom kezelni az órákra való bejárást, lyukasórák meg mindig vannak, korábban is mindig össze volt írva nekem, hogy a lyukasórákban hol találok üres tantermet, ahol nyugodtan aludhatok egy kicsit. De mi lesz velem, amikor reggeltől estig dolgoznom kell majd? Valami olyan munkahelyet kell találnom, ahol éjjel dolgoznak. Éjszakai buszsofőr leszek. Vagy DJ.   

A bejegyzés trackback címe:

https://majdnembuszkevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr911094388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felegar 2009.05.05. 21:16:31

Brahmamuhúrta rulez! Persze a rossz irányból :)

Hozentroger 2009.05.11. 15:19:18

A Dj-t javaslom, lehetőleg olyan klasszikusokkal mitn a "büszke városunk Tatabánya"!

Szóbeni megbeszélés, ezen a héten még elég necces, de addigis írd meg, hol voltál már délen ami így ki van lőve utunkból (ne ide, az álneveket nem mind sikerült megfejtenem (az X..., saját ábécés kissebség városát pl igen), és megbontaná a varázst is:)
süti beállítások módosítása