Egy majdnem büszke város krónikája

Egy év eltöltése egy majdnem büszke városban, egy nagy-nagy ország nagy-nagy folyama mellett.

Friss topikok

  • Abhinanda: Gyorsan kimentem a tetőteraszra megnézni, lemaradtam-e valamiről. De nem, India jól hallhatóan és ... (2009.08.06. 18:18) Kína egy újonc szemével
  • felegar: A múltkor, hála a Facebooknak, elgondolkodtam rajta, hogy mi az az 5 város, ahová önszántamból nem... (2009.08.05. 16:20) Ahh, szabadság!
  • ssüni: @felegar: Rob, nem csak te vagy irigy! :-) (2009.08.01. 19:11) Selyem
  • Abhinanda: Nézze, én nem értek se Tibethez, se a gazdasághoz, úgyhogy nem is tudok olyan nagyívű következteté... (2009.07.13. 21:36) Tibbat
  • orangeman: Az én Jótevőm fia egész tisztelettudó. Bár az édesapja így is problémázik, hogy nem 听话, de az apák... (2009.06.27. 15:10) Templom és a gyerekek

HTML

Sziget

2009.08.11. 17:55 | Flotador | Szólj hozzá!

A Trópusi Sziget volt utunk utolsó előtti állomása. Érdekes volt visszatérni a boldog, szabad, jól szervezett, civilizált Déli Kikötőből a szárazföldre. Már az első buszmegállóban teljes káosz és zavar fogadott, nem tudom, hogy hogy éli meg az egészet az, aki szüzen lép a szárazföldre, és nem érti a nyelvet. Engem vegyes érzelmek öntöttek el. Egyrészt az, hogy mi a csudának nem tudnak egyszer értelmesen megoldani valamit, és miért kell mindig ordibálni, két kilométerrel arrébb ugyanabból a népből való pajtások tök civilizáltak. Másrészt meg, hogy de jó, visszatértem a párhuzamos univerzumomba, partra vetett halként visszadobtak a vízbe lubickolni.


 

A Trópusi Szigetről annyit kell tudni, hogy az ország legkisebb tartománya, akkora, mint a Dunántúl, tehát a húszmagyarországnyi tartományokhoz képest kicsi. De sziget, úgy meg már nem is annyira. A Trópusi Sziget messze van mindentől, még Déltől is délebbre, régebben ide száműzték a galád hivatalnokokat. A helynek tényleg teljesen olyan érzete van, hogy távol van az ember mindentől, nagy-nagy ország nyüzsgése és pörgése teljesen elkerülte a helyet, a tartományi székhely is holtan fekszik a tenger partján, gyorsan elnyerve a büszke város címet.

 

Mi semmi másért nem jöttünk ide, csak azért, hogy dögöljünk, és ne csináljunk semmi értelmeset. Öt hét utazás után már hullák vagyunk, és nagy újdonságra nem vágytunk. Nyáron van az esős évszak, így turista is alig van, ami azt jelentette, hogy találtunk egy kis halászfalvat egy kókuszerdő mellett, ami mellett szinte miénk volt az egész part. Part. Mint az utazási prospektusokban. Kókuszpálmák, homok, függőágyak, tengerpart, az egész szakaszon szinte csak a miénk! Jó volt, részleteznem nem is kell. Kókuszmérgezést kaptunk, ettünk tengeri bigyuszokat, aludtunk délig, falvakat kellett sétálni, hogy nethez jussunk, motoroztunk a kókuszerdőben, és az eső is csak éjszaka esett. Irigyeltük magunkat. Nagyon-nagyon.

 

A parton dögleni is unalmas hosszú távon, mi legalábbis mindig mindent hamar megununk, úgyhogy bevetettük magunkat a szárazföldre. Itt sincs semmi különösebben érdekes, egy hegyes fennsík, trópusi növényzet, kis városkák, falvak. A nagy semmit csináltuk, kirándulgattunk, falvakat néztünk, pihentünk. Jó volt.

A bejegyzés trackback címe:

http://majdnembuszkevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr41303216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.