Egy majdnem büszke város krónikája

Egy év eltöltése egy majdnem büszke városban, egy nagy-nagy ország nagy-nagy folyama mellett.

Friss topikok

  • Abhinanda: Gyorsan kimentem a tetőteraszra megnézni, lemaradtam-e valamiről. De nem, India jól hallhatóan és ... (2009.08.06. 18:18) Kína egy újonc szemével
  • felegar: A múltkor, hála a Facebooknak, elgondolkodtam rajta, hogy mi az az 5 város, ahová önszántamból nem... (2009.08.05. 16:20) Ahh, szabadság!
  • ssüni: @felegar: Rob, nem csak te vagy irigy! :-) (2009.08.01. 19:11) Selyem
  • Abhinanda: Nézze, én nem értek se Tibethez, se a gazdasághoz, úgyhogy nem is tudok olyan nagyívű következteté... (2009.07.13. 21:36) Tibbat
  • orangeman: Az én Jótevőm fia egész tisztelettudó. Bár az édesapja így is problémázik, hogy nem 听话, de az apák... (2009.06.27. 15:10) Templom és a gyerekek

HTML

A vége előtt

2009.08.13. 23:27 | Flotador | Szólj hozzá!

Utunk a végéhez ért. A Bűnös Kikötőből felvonatoztunk a fővárosba. Állóhelyünk volt. Ezzel koronáztuk meg a ki tudja összesen hány hétnyi ideig tartó vonatozásunkat. Egy adag gonosz boszorkány vigyázta álmunkat, miközben a földön ültünk-feküdtünk. Az ilyen éjszakai vonatutak mindig álomszerűek és szürreálisak, részletekbe nem is megyek.

A fővárosban csaptunk egy nagy csomagrendezést, hisz jóval túlléptem a súlyhatárt a repülőre, míg vándortársamnál még volt pár kilónyi szabad hely. (Végül mindketten sikeresen feljutottunk a gépre.) Találkoztunk fővárosi barátokkal, ettünk egy utolsó jó nagyot, s a vándortársak szétváltak.

Véget ért a hat hetes kaland, nagy-nagy ország meghódítása. Ez kellett ahhoz, hogy igazán otthonomnak érezzem a párhuzamos univerzumot, alig maradt pár terület, ahol nem jártunk, és bár rengeteg látnivalót kihagytunk, és iszonyat gyorsan robogtuk végig soktízezer kilométert, mégis bőven sokszorosát láttuk annak, mint bármely nagy-nagy országban ennyi ideig utazó külföldi, hát még nagy-nagy. Hosszú út volt, összegezni úgyis később fogunk, merengést tehát nem csapok.

Szép volt, jó volt, kalandos volt, szuper volt, a következő tanévre ad majd egy jó adag visszaálmodozni valót, amikor ülök majd az unalmasnál unalmasabb előadásokon.

Az utolsó adag kép itt.

A bejegyzés trackback címe:

http://majdnembuszkevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr261308222

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.