Röviden bemutatom majdnem büszke várost. Azért csak röviden, mert ez a blog úgyis az itteni életről fog szólni, tehát pár hét után úgy fogjátok érezni magatokat, mintha itt születtetek volna, másrészt még én sem ismerem annyira a helyet, hogy nagy, átfogó bemutatót tartsak az olvasóknak.

Mint írtam korábban, a város Délen helyezkedik el, de ami még fontosabb, hogy nagy-nagy ország azon részének középpontjában, mely a nagy-nagy nép fő lakóhelye. Ezért áthalad rajta minden fontosabb vasútvonal, és minden jobb hely elérhető 10-15 óra alatt vonattal, kivéve persze a messzi hegyvidéket és a nyugati sivatag gyilkos határvidékét.

A város egyben tartományi székhely is, de lakosságát tekintve csak a nyolcadik nagy-nagy ország rangsorában, majdnem tízmillió kedves lakossal. Ebből fakadóan a város méretei sem kicsinyek. Az egyetem még a központban helyezkedik el, egy igencsak frekventált út mellett, melyen legalább húsz különböző buszjárat közlekedik, de busszal így is fél órát vesz igénybe eljutni a nagy-nagy folyamhoz, és egy-másfél órát eljutni az üzleti negyedbe, mely még szintén a középpontban van. Bátran kimondható, hogy büszke város nagy-nagy országhoz hasonlóan nagy-nagy! 

A város szerkezetét tekintve majdnem olyan, mint Budapest: három korábbi nagy város nőtt össze a majdnem büszke várossá, közöttük a híres nagy-nagy folyam (mely tényleg igen nagy) vagy egy mellékága folyik át. A város fontosabb látnivalói a folyóparthoz közel találhatóak, és mindegyik városrésznek megvan a maga sajátos jellegzetessége. Úgyhogy teljesen olyan, mint Budapest! 

A fővárost elnyugatiasították, kitakarították, a régi részeit lerombolták. Ez majdnem büszke várossal nem történt meg, itt megmaradt minden régi szép érték. Ennél nekemvalóbb helyet keresve se találhattam volna! A város maga rendkívül csúnya, de mégis minden ízében nagy-nagy országbeli, ezért sokkal érdekesebbnek tartom, mint a fővárost. A pár régi műemlék tornyon kívül rengeteg a büszke lakótelep és pusztuló kockaház, elszórtan felhőkarcolók, a főbb utak mentén plázák, a kis sikátorokban kajaárusok, hatalmas utak, sok-sok autó, kismillió busz, rothadó étel szaga, köpködő helyiek, állandó tömeg, forróság, pára, beton, szmog, pálmák. Majdnem büszke város él, lüktet, fejlődget, fejlesztik, de simán talál az ember a főúttól 150 méterre kapirgáló tyúkokat, omladozó viskókat, szeméttelepeket és rejtett dzsungeleket.

A városból viszont igen könnyű álelmenekülni. Hatalmas tavak és parkok helyezkednek el mindenfelé, melyek rendkívül jól kirekesztik a város fullasztó erejét, megáll az idő, és az ember kitör a szennyből.

A főbb utak amúgy egész tiszták, egy itt tanuló nagy-nagy népbeli leány szerint csomót javult a helyzet. Persze a sikátorok koszosak, büdösek és szemetesek, de ezért sikátorok, ezért szeretjük őket. Ráadásul most éppen a civilizált város propagandájával próbálnak behatolni a naiv lakosok tudatába, de erről még később úgyis tervezek írni, csak még kiderítem, hogy micsoda. Addig is képek majdnem büszke városról:

http://picasaweb.google.hu/daniel.istvanffy/WuhanFelfedezSe1

http://picasaweb.google.hu/daniel.istvanffy/WuhanFelfedezSe2