Egy majdnem büszke város krónikája

Egy év eltöltése egy majdnem büszke városban, egy nagy-nagy ország nagy-nagy folyama mellett.

Friss topikok

  • Abhinanda: Gyorsan kimentem a tetőteraszra megnézni, lemaradtam-e valamiről. De nem, India jól hallhatóan és ... (2009.08.06. 18:18) Kína egy újonc szemével
  • felegar: A múltkor, hála a Facebooknak, elgondolkodtam rajta, hogy mi az az 5 város, ahová önszántamból nem... (2009.08.05. 16:20) Ahh, szabadság!
  • ssüni: @felegar: Rob, nem csak te vagy irigy! :-) (2009.08.01. 19:11) Selyem
  • Abhinanda: Nézze, én nem értek se Tibethez, se a gazdasághoz, úgyhogy nem is tudok olyan nagyívű következteté... (2009.07.13. 21:36) Tibbat
  • orangeman: Az én Jótevőm fia egész tisztelettudó. Bár az édesapja így is problémázik, hogy nem 听话, de az apák... (2009.06.27. 15:10) Templom és a gyerekek

HTML

Ugyanúgy néznek-e ki a nagy-nagy nép tagjai?

2008.09.18. 16:20 | Flotador | 1 komment

Még a nagy-nagy országba való érkezésem előtt többen is aggódva kérdezték, hogy hogyan fogom tudni majd megkülönböztetni a nagy-nagy nép tagjait? Igazából ezen a kérdésen már jó rég óta gondolkodtam, és én is kicsit aggódtam, hogy milyen kínos lesz majd az, amikor valakivel összehaverkodok, és másnap nem ismerem meg a sok ugyanolyan arc között.

Magyarországon nem látni egyszerre sok nagy-nagy embert, ezért amikor látunk párat, akkor igen hasonlónak tűnnek. Valószínűleg egy nagy-nagy népbeli szemében két szőke leány is teljesen hasonló. Azonban amikor egyszerre lát sok-sok nagy-nagy népbelit az ember — és ez itt nem nehéz, mert ők mindig, mindenhol nagyon-nagyon sokan vannak — akkor rögtön előkerül minden arcnak a saját jellegzetessége.

Tehát a költői kérdésre a válasz az, hogy nagy-nagy országban ugyanolyan különbözőnek tűnnek az emberek, mint a messzi nyugati világban. De ehhez egyszerre sokat kell látni belőlük.

Azonban tény és való, hogy messziről sokkal nehezebb felismerni őket, lévén hajszínük és fejformájuk eléggé azonos. Hát még ha sötét van. Volt, hogy egy este majdnem elsétáltam a mellett az ember mellett, akivel éppen találkoznom kellett volna. Ő még időben rám köszönt. Viszont az arcokat ugyanannyi idő alatt tudom megjegyezni. Nekem kétszer kell látnom valakit ahhoz, hogy az arca örökre a fejembe vésődjön, és ez a nagy-nagy népbelieknél is működik.

Viszont a kollégiumban van rengeteg afrikai, akiket viszont tényleg lehetetlenség megkülönböztetni. Hála Istennek a ghánai szembeszomszédomat, akivel jóban lettünk, már fel tudom ismerni, de kellett hozzá egy hét, amíg mindig ő köszönt nekem előbb. Azonban a többiek teljesen ugyanolyanok. Még egymás mellett is.

A bejegyzés trackback címe:

https://majdnembuszkevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr3670090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RóbertKatalin · http://robertkatalin.blog.hu/ 2008.09.18. 17:05:35

Én sohasem gondoltam, hogy a távolkeletiek egyformák, és elég jól működött Párizsban is az erasmusosok (és helyi távolkeletiek) megkülönböztetése. Szóval nem lep meg, hogy eredményes vagy :-)