Egy majdnem büszke város krónikája

Egy év eltöltése egy majdnem büszke városban, egy nagy-nagy ország nagy-nagy folyama mellett.

Friss topikok

  • Abhinanda: Gyorsan kimentem a tetőteraszra megnézni, lemaradtam-e valamiről. De nem, India jól hallhatóan és ... (2009.08.06. 18:18) Kína egy újonc szemével
  • felegar: A múltkor, hála a Facebooknak, elgondolkodtam rajta, hogy mi az az 5 város, ahová önszántamból nem... (2009.08.05. 16:20) Ahh, szabadság!
  • ssüni: @felegar: Rob, nem csak te vagy irigy! :-) (2009.08.01. 19:11) Selyem
  • Abhinanda: Nézze, én nem értek se Tibethez, se a gazdasághoz, úgyhogy nem is tudok olyan nagyívű következteté... (2009.07.13. 21:36) Tibbat
  • orangeman: Az én Jótevőm fia egész tisztelettudó. Bár az édesapja így is problémázik, hogy nem 听话, de az apák... (2009.06.27. 15:10) Templom és a gyerekek

HTML

Tavak

2008.11.21. 10:55 | Flotador | 3 komment

Majdnem büszke városon folyik keresztül a világ harmadik leghosszabb folyója, és tanúsíthatom, hogy egész széles is. A nagy víz pedig segít abban, hogy a városban lépten-nyomon kisebb-nagyobb tavak legyenek. Ez érdekes hangulatot ad, mert itt van egy gigantikus betondzsungel, és néha aranyos kis tavakat talál az ember. A szerencsésebbek mellett szép parkok találhatóak, esetleg felhőkarcolók, a kevésbé szerencsésebbek meg elalgásodott zöld nyákká válnak.

A város azon felében, melyben lakom, található a messze földön híres Keleti Tó. Senki se keverje össze a még messzebb földön híresebb Nyugati Tóval, mely Ó, Te Csodálatos Város részét képezi. Ó, Te Csodálatos Városról még soha senkitől se hallottam egy rossz szót se, és minden nagy-nagy ember álma, hogy egyszer eljusson oda, s amikor valami szép hasonlatot kell alkotni, akkor is mindig Ó, Te Csodálatos Várost és a Nyugati Tavat említik (még a papír egypénzen is ez virít). Ezek meg mind azt eredményezték, hogy semmi kedvem ne legyen elmenni oda. E rövid kitérő után tehát térjünk vissza a nem Nyugati, hanem Keleti Tóhoz. A tó nagyon nagy, elfoglalja a fél várost, és mivel nem olyan kis csíkocska, mint a Balaton, ezért sosem látni a túlpartját. Meg persze ebben közrejátszik a tó fölött uralkodó örök köd, mely mindent rejtélyes homályba borít. A tavat még sosem láttam napsütésben. Lehet, hogy a tó közepén van egy sziget, melyen egy elszigetelt indián törzs él, csak még senki sem fedezte fel őket, mert a ködben minden kis csónak odaveszett. 

A tónak nagyon nagy előnye, hogy remekül kiragadja az embert a városból. Az egyik oldalán van egy óriási park, egy másik oldalán meg egy kisebb hegység erdőkkel, pagodákkal. És ezek a dolgok mind jó közel vannak az egyetemhez, ami még praktikusabbá teszi a dolgot. És amit még szeretek, azok a kis utak, melyek a tavat keresztezik. Kis töltések szelik át a tavat (persze messze elkerülve a bennszülött törzset), s ezeken közlekednek az autók, hogy ne kelljen megkerülni a fél várost. A töltéseket két oldalt mindig fenyők határolják, egyfajta korlátként. Az út nagyon szűk, nagyon félelmetes, persze kétirányú, és emberek is mászkálnak rajta.

Sokat nagyon nem érdemes beszélni a tóról, és nagyon sok képem sincs konkrétan róla, mert sok érdekes nincs egy ködös víztömegben, de azért a képeken lehet látni nagy-nagy parkéletet, ami szintén mulatságos. Tehát képek itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://majdnembuszkevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr46780915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

uncle a 2008.11.21. 13:57:08

"És ezek a dolgok mind jó közel vannak az egyetemhez"

a korábban írtak alapján feltételezem, hogy ez a 'jó közel' olyan 45 perces buszutat jelent a tóhoz az egyetemtől... vagy ez tényleg közel van? :)

Flotador 2008.11.21. 16:21:58

Igazából most, hogy írod, tényleg mindkét park úgy 45 perc busszal. Mármint a buszút úgy 30-40 perc, de a kibattyogás a megállóhoz, az út átszelése, várakozás, meg a dugók miatt az egy óra is simán kijön. De tényleg közel van! A távolságérzékelésem kezd átalakulni... Már most is, amikor Budapestre gondolok, egy kellemes nyugodt kisváros van előttem, ahol mindenki ismer mindenkit, bárkivel összefuthatsz az üres utcákon, és minden mindenhez közel van.

És én tényleg csak egy kis vidéki megyeszékhelyen vagyok, ez korántsem a Bűnös Kikötő vagy a főváros.

De mentségemül szolgáljon, hogy a tó bénább partszakaszához egy bő óra alatt el lehet sétálni (az én tempómban).

uncle a 2008.11.21. 16:25:51

Volltreffer! Bravissimo! Asszem erre ráéreztem.

Már csak azt szeretném megtudni, akár egy bejegyzés keretében, hogy milyen távolságfogalom kapcsolandó a nagy-nagy környezetben az olyan dolgokhoz, amik az embertől TÉNYLEG CSAK két percnyi sétára vannak?