Egy majdnem büszke város krónikája

Egy év eltöltése egy majdnem büszke városban, egy nagy-nagy ország nagy-nagy folyama mellett.

Friss topikok

  • Abhinanda: Gyorsan kimentem a tetőteraszra megnézni, lemaradtam-e valamiről. De nem, India jól hallhatóan és ... (2009.08.06. 18:18) Kína egy újonc szemével
  • felegar: A múltkor, hála a Facebooknak, elgondolkodtam rajta, hogy mi az az 5 város, ahová önszántamból nem... (2009.08.05. 16:20) Ahh, szabadság!
  • ssüni: @felegar: Rob, nem csak te vagy irigy! :-) (2009.08.01. 19:11) Selyem
  • Abhinanda: Nézze, én nem értek se Tibethez, se a gazdasághoz, úgyhogy nem is tudok olyan nagyívű következteté... (2009.07.13. 21:36) Tibbat
  • orangeman: Az én Jótevőm fia egész tisztelettudó. Bár az édesapja így is problémázik, hogy nem 听话, de az apák... (2009.06.27. 15:10) Templom és a gyerekek

HTML

El - 9. rész: Myanmar

2009.02.09. 12:15 | Flotador | Szólj hozzá!

Ma van végre a tavaszünnep utolsó napja, a 15. Most is folyamatosan petárdáznak és mindenhol tüzijátékot lőnek, de ez csak szolid utánzata a tavaszünnepi éjfélnek. Habár még messze van az éjfél... A lényeg tehát, hogy végre véget ér az ünnepkör, visszatér az élet a régi kerékvágásba, kinyitnak a boltok is, lemennek a szállásárak, s eljön majd a tavasz is. 

Folytatván a történetet valahonnan, már én sem tudom honnan, bBöktem egyet a térképen” alapon életem legdurvább buszútja után egy határ menti porfészekben kötöttem ki. Most nem Vietnám volt a szomszédban, hanem Myanmar, vagy hívhatjuk Burmának is, nem tudom, melyik a hivatalos. De lehet, hogy mindkettő. Igencsak csábított, hogy ha már a határ mellett kötöttem ki, s az előző élményeim alapján simán át lehet sétálni innen a délkelet-ázsiai diktatúrákba, akkor igazán meg lehetne játszani Myanmart is. Elmentem a porfészek nevezetességébe, a híres-neves parkerdőbe, mely azt hiszem úgy tíz éve élhette fénykorát. Mára egy elhanyagolt erdőszerű izévé vált, s mint legnagyobb örömömre később kiderült, a helyi lakosok motoros közlekedési folyosójává Myanmar és nagy-nagy ország között. Kerestem magamnak a parkerdőben egy kellemes kis megszokott földutat, melyen egész sok motoros közlekedett, s titokban reménykedtem, hogy ha ügyesen kanyarog, akkor talán elvezet engem Myanmarba. Vagy egy kis faluba, amiből kis erdei ösvényen eljutok Myanmarba. Tervem igen csodálatos módon remekül bejött, mert pár kilométer után az út belefutott egy drótkerítésbe, melyen hatalmas lyuk tátongott, az út folytatódott a túloldalon tovább, s már látszott is jó barátom, a határkő.

A környéken nem volt senki, csak néha motorozott át a két ország között egy-egy helybeli, így én is nagy lelkesen átmentem, s meglestem a határkő másik oldalát. Amire számomra ismeretlen ábécével Myanmar lehetett írva. Egy kanyar után meg beérkeztem első myanmari falvamba, mely jóval nyomorúságosabbnak festett, mint amikhez nagy-nagy országban hozzászoktam. A helyi leányok között igencsak népszerű voltam, zavartan nevetgéltek, vagy ha rájuk néztem, akkor elbújtak egy ház mögött. Furcsa volt az egész szitu, meg lelkembe már béke áradt, hogy Myanmar is kaphat egy illegális pipát, így aztán visszasétáltam a nagy-nagy országba.

Később a parkerdőben bolyongva találtam egy másik átjárót is, mely egész hivatalosnak tűnt. A drótkerítés megszakadt, s hatalmas nyitott kapu várt arra, hogy átlépjek. A kapu mellett egy rakás nagy-nagy nyelvű tábla, de egyik se írta, hogy tilos az átlépés, így aztán másodszorra is átsétáltam Myanmarba, s mivel nem falu jött rögtön, hanem erdő és banánültetvények, egy fél órát sétálgattam, amíg be nem értem egy még nyomorúságosabb faluba. A parkerdő tehát valamiféle közlekedési folyosóvá vált a két ország között, s a nyitott határkapuból ítélve már itt is valamiféle schengeni határféleség van, motorosok és gyalogosok teljesen nyugodtan közlekedhetnek kishatárokon a két ország között mindenféle ellenőrzés nélkül, legyen az hatalmas rés a kerítésen vagy nyitott kapu. Láttam amúgy normális határátkelőt is a messziségben az autók számára, úgyhogy ez csak olyan kisschengen. De furcsa.
 
Jártam tehát Myanmarban, kétszer is, s két percnél most többet is eltöltöttem ott, úgyhogy újabb pipával gazdagodtam. Már csak Laosz maradt hátra… De most már jó fiú leszek, nem kell, hogy ilyenért lepuffantsanak vagy bármi diplomáciai bonyodalom történjen. Vietnamba véletlenül mentem át, Myanmarba meg olyan nyílt volt az átjárás, hogy nem hagyhattam ki a lehetőséget. Remélhetőleg az életben még lesz lehetőségem arra, hogy Laosz is kapjon egy pipát. Meg még Myanmar és Vietnam is érdemel egy komolyabb pipát is, ez csak kis előpipa volt. Meg persze a világ összes országa érdemel pipát, ahol eddig nem jártam, meg persze minden szép helyen, ahol valaha jártam megfogadtam magamban, hogy még visszatérek párszor, úgyhogy még jó sok dolgom van hátra.

A bejegyzés trackback címe:

https://majdnembuszkevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr74931917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.