Egy majdnem büszke város krónikája

Egy év eltöltése egy majdnem büszke városban, egy nagy-nagy ország nagy-nagy folyama mellett.

Friss topikok

  • Abhinanda: Gyorsan kimentem a tetőteraszra megnézni, lemaradtam-e valamiről. De nem, India jól hallhatóan és ... (2009.08.06. 18:18) Kína egy újonc szemével
  • felegar: A múltkor, hála a Facebooknak, elgondolkodtam rajta, hogy mi az az 5 város, ahová önszántamból nem... (2009.08.05. 16:20) Ahh, szabadság!
  • ssüni: @felegar: Rob, nem csak te vagy irigy! :-) (2009.08.01. 19:11) Selyem
  • Abhinanda: Nézze, én nem értek se Tibethez, se a gazdasághoz, úgyhogy nem is tudok olyan nagyívű következteté... (2009.07.13. 21:36) Tibbat
  • orangeman: Az én Jótevőm fia egész tisztelettudó. Bár az édesapja így is problémázik, hogy nem 听话, de az apák... (2009.06.27. 15:10) Templom és a gyerekek

HTML

Kegyetlen sors

2009.03.18. 11:40 | Flotador | Szólj hozzá!

Most nem írok nagyregényt, mert épp nincs netem, s be kellett kuncsorognom a síkvidéki leány szobájába. Mármint korábban írom a bejegyzést, de időpontom van a leánynál, úgyhogy csak pár percem maradt. És szerdánként mindig megpróbálok alkotni valamit a krónikába, mert ha lassan elmaradoznak a bejegyzések, akkor feladom a krónikát. Krónikát írni nehéz. Nagyon nehéz. De erről majd később még alkotok egy bejegyzést ínségesebb időkre. Hamarosan úgyis ínséges idők következnek, mert lassan kifogyok minden élményből és minden mesélnivalóból, az utóbbi hetek hétköznapjai teljes monotóniában telnek, s nem úgy tűnik, hogy bármi változás állna be a helyzetben májusig. Akkor lesz pár nap szünet, valahova biztos elvándorlok. Úgyhogy lassan elkezdhettek bombázni kérdésekkel, hogy miről írjak. Biztos vagyok benne, hogy senki se mer majd kérdezni. Hazudtoljatok meg. (Húú, szerintem még sose használtam ezt a szót.)

Az internet elég borzasztó az itteni épületben. Tavalyi elődöm szerint neki nagyon gyors volt, de azok még a boldog békeévek voltak. Azóta teljesen feltöltötték a kollégiumot mindenféle néppel (találkoztam élő grenadaival is! azt meg nem is meséltem, hogy láttam már igazi, még élő észak-koreait is!). Valamiért csak limitált számú IP-címmel rendelkezik az épület, így amikor elkezdik a népek használni a netet, szépen lelassul, majd végül teljesen megáll. Az, hogy hol áll meg teljesen, emeletfüggő, az én folyosómon általában este 6 és éjfél között teljesen meghal, hétvégén meg általában fél napokra is megáll. Valamiért az emeletem elveszti a versenyt. A síkvidéki leány szintje jobban tartja magát, ott szinte mindig van net. Úgyhogy a szobámban net általában éjjel kettő és délután 6 óra között van, amikor az ember ugyebár vagy alszik, vagy órán van. Reggel például szokásos rituálém, hogy elindítok egy rakás letöltést, hogy a netnélküli sanyarú időkre legyen mit néznem. Ha meg éppen van net délután, akkor elkezdek vadul tanulni.

Persze, jöhet a kritika, hogy internet nélkül is lehet teljes értékű életet élni, és ebben részben van igazság, de azért itt mások a körülmények. Egyrészt tanuláshoz elengedhetetlen az internet, mert a nyomtatott nagy-nagy nyelvű szótárak nem jók semmire ezen a szinten. Másrészt meg nyomtatott szótárból percekbe telik kikeresni egy ismeretlen írásjegyet, míg netes szótárban van kis külön ablakocska, ahova be lehet rajzolni kis göcsörtös vonalakkal, s jobb esetben felismeri. Másrészt ott van egy rakás példamondat is. Úgyhogy internet nélkül teljesen meg vagyok lőve, mert nem tudok tanulni. Tanulás helyett meg nem lehet sok mindent csinálni errefelé. Az ember járhatná a természetet, és aki ismer, az tudja, hogy ezzel semmi problémám sincs, sőt, de normális természet elég messze van az ilyen gigavárosokban; meg persze olvasni is lehet, de mivel magyar nyelvű olvasmányaim végesek, ezért próbálom lassabban beosztani őket. Nagy-nagy nyelvűt meg nem olvasok, mert ha nincs net, akkor nem tudok szótárazni. A tévében meg eléggé nézhetetlen műsorok mennek. Kapcsolatokat sem lehet nagyon ápolni, mert az épületben nincs semmiféle társalgó helyiség, s semmi beülős hely nincs a környéken. Úgyhogy net nélkül az ember meg van lőve, se tanulni nem lehet, se szórakozni, se a családdal kommunikálni.

Pár napja meg még azzal is megszívattak, hogy egy reggel azt vettem észre, hogy nem tért vissza egyáltalán a net a szokásos esti leállásából. Mint kiderült, a tizenhárom szintes épületből hármat az a kiváltság érte, hogy teljesen elhalálozott az internet. Természetesen az én emeletem is köztük van, lévén leggyengébb a gyengébbek között is. Úgyhogy most úgy telnek a napok, hogy estefele be kell költöznöm szegény síkvidéki leány szobájába, s ott tanulok, míg ő persze folyamatosan beszél, de én férfiként csak egy dologra tudok figyelni, így jól összezavarodok, de persze tökre hálás vagyok, hogy tudok nála tanulni, s nem kell netbárba mennem. Most sikerült kipuhatolóznom két nap után, hogy holnapután állítólag biztos visszatér a net. Hühhü, hiszem, ha látom. És azzal is ígérgetik a népeket, hogy március végére teljesen helyreáll a szeptember óta zajló idióta nethelyzet, s mindenkinek lesz saját IP-címe. Ezt meg még kevésbé hiszem el.

Na, most költözöm tankönyvestül.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://majdnembuszkevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr461009426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.