Egy majdnem büszke város krónikája

Egy év eltöltése egy majdnem büszke városban, egy nagy-nagy ország nagy-nagy folyama mellett.

Friss topikok

  • Abhinanda: Gyorsan kimentem a tetőteraszra megnézni, lemaradtam-e valamiről. De nem, India jól hallhatóan és ... (2009.08.06. 18:18) Kína egy újonc szemével
  • felegar: A múltkor, hála a Facebooknak, elgondolkodtam rajta, hogy mi az az 5 város, ahová önszántamból nem... (2009.08.05. 16:20) Ahh, szabadság!
  • ssüni: @felegar: Rob, nem csak te vagy irigy! :-) (2009.08.01. 19:11) Selyem
  • Abhinanda: Nézze, én nem értek se Tibethez, se a gazdasághoz, úgyhogy nem is tudok olyan nagyívű következteté... (2009.07.13. 21:36) Tibbat
  • orangeman: Az én Jótevőm fia egész tisztelettudó. Bár az édesapja így is problémázik, hogy nem 听话, de az apák... (2009.06.27. 15:10) Templom és a gyerekek

HTML

A Szürke Nyák

2009.04.08. 16:01 | Flotador | 1 komment

Kedvenc kis pajtásomról, a szürke nyákról már korábban is akartam alkotni egy külön bejegyzést, de aztán mindig halogattam, mert infókat úgyis mindig csepegtettem el róla a különböző korábbi bejegyzésekben.  Szürke nyáknak hívom azt a speciális izét, amivel ebben az országban találkoztam először (már az első napomon). Valami ködszerű, nyomasztó szürke valami, ami rátelepszik a városra, s nem oszlik el. Nem igazi, sűrű fehér köd, annak megvan a maga misztikuma. Ez olyan, hogy tíz méterre még simán ellát az ember, de ötszáz méterrel arrébb már minden szürkeségbe veszik, s összeolvad az éggel. A Nap nem tud rajta áthatolni. (kép1, kép2, kép3, kép4, kép5, kép6)

A szürke nyák az a dolog, amiről gőzöm sincs, hogy tulajdonképpen micsoda, s amin azóta gondolkozom, hogy itt vagyok. Sajnos a pár napja feltett kérdést nem tudom megválaszolni, csak merengeni tudok róla. Először azt hittem, hogy a szmog és a magas páratartalom keveréke. Az rögtön egyértelmű, hogy nem csak egyszerű szmog, mert egyrészt akkor mindig kellene lennie, de egyszer van, egyszer meg tiszta kék az ég. Másrészt meg nem kezd el benne fulladozni az ember, semmivel sem kaparja jobban az ember tüdejét, mint a budapesti levegő. Amikor az ember átmegy a túlpartra, az üzleti negyedbe, ott érezhetően rosszabb a levegő, kaparja az ember torkát, de látható nyoma nincs a dolognak. A szmog közelről nem látványos, csak távolról érzékelhető. Amikor mutatnak szmogos képeket városokról (Los Angeles stb), ott is általában magasról fényképezik. Itt is a legjobban úgy látszik, hogy amikor nincs nyák, s ezért látszik a lemenő Nap, nem a horizonton tűnik el, hanem még fölötte valami távoli szürkeségben. Az a szürke réteg a szmog.  Például ezen a képen gyönyörű tiszta idő van, de jól látszik, hogy a kék ég a földfelszín felé közeledve szürkévé válik. Vagy itt is jól látható, ahogy a naplemente fényeit eltakarja a távolban a szmog. Közepesen nyákos időben pedig így néz ki a kép, de gyakran van, hogy szemben a domb egyáltalán nem látszik.
 
Úgyhogy az biztos, hogy a nyáknak szerves alkotórésze a páratartalom, de korábban belevettem a szmogot is, mert azért mégiscsak nagy-nagy országról van szó. Az elméletem akkor dőlt meg, amikor egy vonatozás alatt egész nap szürke nyákban haladtunk, ugyanolyanban, mint amilyen itt van, csakhogy ott végig hegyek, szántóföldek között mentünk. Tehát jelenlegi álláspontom szerint tiszta páratartalom az egész. Ettől függetlenül nyákos napon semmivel sem fullasztóbb az idő, mint tiszta időben. Amikor mutatnak elrettentő képeket nagy-nagy városokról, ahol nem látni távolabb 100 méternél, s azt írják rá, hogy ilyen a durva szmog, azoknak nem szabad hinni. Az nyák. A durva szmog nem látszik ennyire közelről.
 
Ami még kérdés, hogy hogy a csudában keletkezik? Mitől van az, hogy napokig nem látja az ember a napot, nem tudja az ember, hogy hol kezdődik az ég, s aztán meg másik nap hirtelen tiszta idő lesz? Talán az éghajlat, hogy szubtrópus, de ez se döntő, mert a fővárosban is szokott ilyen idő lenni. Mondjuk ott a nyár szintén nagyon párás. Hogy ott télen mi a helyzet, azt nem tudom. Igazából északabbra tanuló kollégáim talán tudnának arról nyilatkozni, hogy ott keletkezik-e ilyen dzsuva. Amikor leszállt a repülő a fővárosban, akkor is nyákba érkezett, az ember még azt hitte, hogy még nagyban a felhőben repülünk, aztán egyszer csak leszálltunk.
 
Hétfőn például furcsa idő volt, mert a kék eget lehetett látni, de a város fölött félig-meddig ott lebegett a nyák. Pont átmentem a folyó fölött, azt például egyáltalán nem lehetett látni, olyan volt, mintha a híd egy fehér felhő felett ment volna. De a parton messzebb az épületeket viszont jobban ki lehetett venni. Aztán kimentem a város vidékibb részeire, ahol biztos, hogy nincs szmog, s hegyet másztam, s ott se lehetett messzire ellátni, mert nem sűrűn, de azért mégis ott lebegett mindenhol a nyák.
 
Arra gondolom mindenki rájött, hogy utálom. Túlságosan nyomasztó. Az ember hozzászokott otthon a kék éghez, a szép naplementékhez, ilyet itt csak ritkán látni. Amúgy olyan nincs, hogy szürke nyákkal kezdődik a nap, s délutánra meg eloszlik. Ha reggel nyákra ébred az ember, akkor nyák is marad estig, ha kékeges időre, akkor végig sütni fog a nap (oké, felhő jöhet még, de az nem tartozik ide). Úgyhogy reggel mindig az első dolgom szokott lenni, hogy kilesek az ablakomon. Ha látszik a szemben levő hegy, akkor jó idő van, ha nem látszik, akkor nyomasztó pfujjnap lesz.
 
Becsüljétek meg a kék eget!

A bejegyzés trackback címe:

https://majdnembuszkevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr551054084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Leja 2009.04.08. 20:49:38

és a kis kínai barátaidat nem kérdezted erről?