Egy majdnem büszke város krónikája

Egy év eltöltése egy majdnem büszke városban, egy nagy-nagy ország nagy-nagy folyama mellett.

Friss topikok

  • Abhinanda: Gyorsan kimentem a tetőteraszra megnézni, lemaradtam-e valamiről. De nem, India jól hallhatóan és ... (2009.08.06. 18:18) Kína egy újonc szemével
  • felegar: A múltkor, hála a Facebooknak, elgondolkodtam rajta, hogy mi az az 5 város, ahová önszántamból nem... (2009.08.05. 16:20) Ahh, szabadság!
  • ssüni: @felegar: Rob, nem csak te vagy irigy! :-) (2009.08.01. 19:11) Selyem
  • Abhinanda: Nézze, én nem értek se Tibethez, se a gazdasághoz, úgyhogy nem is tudok olyan nagyívű következteté... (2009.07.13. 21:36) Tibbat
  • orangeman: Az én Jótevőm fia egész tisztelettudó. Bár az édesapja így is problémázik, hogy nem 听话, de az apák... (2009.06.27. 15:10) Templom és a gyerekek

HTML

Számok

2009.06.18. 17:38 | Flotador | 1 komment

Igazából nem is tudom, hogy mit igazol a dolog, talán a nagy-nagy nép bizonyos fokú korlátoltságát, az agymosásos-magolós oktatás hatékonyságát, a nép boldog egységét? A lényeg, hogy érkezésem óta nagy ellenségeim a számok. A nagy-nagy számokkal semmi bajom nincs, ellenben az arab (igazából indiai) számokkal annál inkább. Nagy-nagy országban mindkettőt előszeretettel alkalmazzák, de például amikor leírsz egy címet, egy telefonszámot, akkor azt arab számokkal teszi az ember. A problémám az, hogy a nagy-nagy emberek kicsit máshogy írják ezeket. És mind. Nálunk amikor tanítják a számokat elsőben, tanítanak valami hivatalos leírási módot, aztán az ember szép lassan áttér a saját módjára, áthúzza-e a 7-est vagy sem, milyen irányból és honnan indítja a 8-ast stb. Ezzel probléma sosincs, mindig felismerjük egymáséit. Ellenben a nagy-nagyok mind teljesen ugyanúgy írják az ő számaikat, ami eléggé eltér az én írásmódomtól, s ők egyáltalán nem képesek felismerni az én számaimat. Él itt másfél milliárd ember, és mind tök ugyanúgy írják a számjegyeiket, és mind teljesen képtelen arra, hogy felismerjen egy másik írásmódot. Még akkor is, ha mondjuk az én írásmódom sokkal jobban hasonlít a nyomtatottra, mint az övék. Ha egy kicsit tovább kanyarítom a 9-est, akkor már nem ismerik fel, a 4-esemet mindig tök másnak nézik, mert egy vonallal írom, stb. Oké, egy csomó szívás után igazából megtanultam az ő írásmódjukat, úgyhogy ha nekik írok valamit, és épp kedves hangulatomban vagyok, akkor úgy írom le, hogy értsék, de akkor is. Milyen dolog az, hogy nagy-nagy országban még az arab számokat is máshogy kell leírnom??? Amúgy a latin betűkkel is eléggé így vannak, ha például kapok egy noteszt, hogy írjam le az emailcímem, s leírom az én kis betűimmel és számaimmal, akkor lövésük sincs, hogy mit írtam le, így el kell betűzni nekik, aztán leírják újra az ő kis latin betűikkel.

Aztán azt mondani se kell, hogy a mutogatós számolás is teljesen más. Az elején mindig elszúrtam, főleg, hogy amit mi 2-nek mutatunk, az náluk 8-at jelent. Most már hozzászoktam, hogy úgy mutatom, ahogy ők használják, sőt, van, hogy nyugatiaknak is véletlenül úgy mutatom, mert már annyira rögzült bennem, hogy erre itt vigyázni kell. Itt van róla egy kép.

A bejegyzés trackback címe:

https://majdnembuszkevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr41193759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

felegar 2009.06.21. 16:22:54

Nem tudom, hogy a praktikusság, vagy a lustaság számlájára írható, hogy a mutogatáshoz csak az egyik kezüket használják.
Egyébként attól a kis zárójeles mondattól mosolyogtam egyet. A csíra már jó mélyen benned van :)