Tökre szükséges a meleg víz a mosáshoz. Lehet bármilyen hiper-szuper a mosópor,a magas hőmérsékletet nem tudja helyettesíteni. Például gőzöm sincs hogy, de egyszer rákerült egy lábnyom a lepedőmre még szeptemberben. Azóta is rajta van. Persze a problémán lehet kicsit segíteni, ha az ember beáztatja előtte a legkoszosabb holmikat, de amúgy látványos eredménye nincs sok. Úgyhogy koszos maradok, amíg haza nem érek.

 

A vicces, hogy volt ’hallás utáni szövegértés órán’ (inkább maradok a 听力 szónál) egy szöveg, ami pont arról szólt, hogy az, hogy tisztának tűnnek a ruhák, egyáltalán nem jelenti, hogy tiszták is, mert mindenféle baci és parazita meg egyéb félelmetes láthatatlan lények tovább élnek rajta. És a szöveg felhozta, hogy a legjobb megoldás a magas hőfokon való mosás, de mivel az országban nem meleg vízzel mosnak, ezért az egyedüli módszer a szuper-hiper baktériumölő mosópor. De persze az ilyen szuper-hiper mosóporok tök egészségtelenek, allergiát válthatnak ki stb. Ez után a szöveg után meg mindig elképzelem, ahogy hemzsegnek a kicsi gonosz láthatatlan lények a ruháimon, s egyre szaporodnak, mivel nem találkoznak kellően forró vízzel. Na nem baj, azt a pár hónapot már kibírom, augusztusban majd kapnak a nyakukba egy igazi mosást. Bruhhahahhahha! (Amúgy bacik ide, paraziták oda, a bőröm sokkal jobb állapotban van itt, mint otthon.)

 

Próbáltam nyomozni, hogy milyen kulturális okai vannak ennek a dolognak, de csak annyit találtam, hogy a keleti szigeteken is ugyanez a helyzet. Amiből látszik, hogy egyáltalán nem arról szól a dolog, hogy fejlett ország vagy fejlődő, hisz a keleti szigetekről minden elmondható, csak az nem, hogy fejletlen. Főleg nem kütyü-szinten! Úgyhogy a dolog rejtély marad. Marketingszakosként meg nem tudok elmenni a mellett, hogy itt egy hatalmas piaci rés.

 

Becsüljétek meg emberek a meleg vízzel működő mosógépeket!