Egy majdnem büszke város krónikája

Nem csak a keleti szigeteken, hanem nagy-nagy országban is szeretik nézni a virágzó cseresznyefákat az emberek. Egy virágzó cseresznyefa jól néz ki, de azért mégsem szemlélem tíz percig, s csinálok róla minden oldalról hatvan képet, külön lefotózva az összes családtagomat…

Igazából sokat nem tudok az itteni oktatási rendszerről, inkább csak azt, amit tapasztalok, de az a kevéske említésre érdemes, mert az oktatás mégiscsak fontos része egy adott társadalomnak. Mint az egészségügy… De ilyen irányú kalandomról már írtam az ősidőkben. Itt…

Szeretem a szürreális, vicces dolgokat, és most valami hasonlóban volt részem. Igazából az eseménynek semmi különösebb köze sincs a nagy-nagy országhoz, csak annyi, hogy itt történt, rengeteg ilyen van otthon is. Elkerültem valahogy valami „önfejlesztő – sikeres vagyok…

Most nem írok nagyregényt, mert épp nincs netem, s be kellett kuncsorognom a síkvidéki leány szobájába. Mármint korábban írom a bejegyzést, de időpontom van a leánynál, úgyhogy csak pár percem maradt. És szerdánként mindig megpróbálok alkotni valamit a krónikába, mert ha…

Jótevőmnek köszönhetően betekinthettem a majdnem büszke város komolyzenei életébe. Pár hónap itt tartózkodás után igencsak elkezdett hiányozni a kultúra, s ki is ötlöttem pajtársakkal, hogy kellene találni valami hangversenytermet. Aztán e csodálatos terv kifundálása után…