Majdnem büszke városon folyik keresztül a világ harmadik leghosszabb folyója, és tanúsíthatom, hogy egész széles is. A nagy víz pedig segít abban, hogy a városban lépten-nyomon kisebb-nagyobb tavak legyenek. Ez érdekes hangulatot ad, mert itt van egy gigantikus betondzsungel, és néha aranyos kis tavakat talál az ember. A szerencsésebbek mellett szép parkok találhatóak, esetleg felhőkarcolók, a kevésbé szerencsésebbek meg elalgásodott zöld nyákká válnak.

A város azon felében, melyben lakom, található a messze földön híres Keleti Tó. Senki se keverje össze a még messzebb földön híresebb Nyugati Tóval, mely Ó, Te Csodálatos Város részét képezi. Ó, Te Csodálatos Városról még soha senkitől se hallottam egy rossz szót se, és minden nagy-nagy ember álma, hogy egyszer eljusson oda, s amikor valami szép hasonlatot kell alkotni, akkor is mindig Ó, Te Csodálatos Várost és a Nyugati Tavat említik (még a papír egypénzen is ez virít). Ezek meg mind azt eredményezték, hogy semmi kedvem ne legyen elmenni oda. E rövid kitérő után tehát térjünk vissza a nem Nyugati, hanem Keleti Tóhoz. A tó nagyon nagy, elfoglalja a fél várost, és mivel nem olyan kis csíkocska, mint a Balaton, ezért sosem látni a túlpartját. Meg persze ebben közrejátszik a tó fölött uralkodó örök köd, mely mindent rejtélyes homályba borít. A tavat még sosem láttam napsütésben. Lehet, hogy a tó közepén van egy sziget, melyen egy elszigetelt indián törzs él, csak még senki sem fedezte fel őket, mert a ködben minden kis csónak odaveszett. 

A tónak nagyon nagy előnye, hogy remekül kiragadja az embert a városból. Az egyik oldalán van egy óriási park, egy másik oldalán meg egy kisebb hegység erdőkkel, pagodákkal. És ezek a dolgok mind jó közel vannak az egyetemhez, ami még praktikusabbá teszi a dolgot. És amit még szeretek, azok a kis utak, melyek a tavat keresztezik. Kis töltések szelik át a tavat (persze messze elkerülve a bennszülött törzset), s ezeken közlekednek az autók, hogy ne kelljen megkerülni a fél várost. A töltéseket két oldalt mindig fenyők határolják, egyfajta korlátként. Az út nagyon szűk, nagyon félelmetes, persze kétirányú, és emberek is mászkálnak rajta.

Sokat nagyon nem érdemes beszélni a tóról, és nagyon sok képem sincs konkrétan róla, mert sok érdekes nincs egy ködös víztömegben, de azért a képeken lehet látni nagy-nagy parkéletet, ami szintén mulatságos. Tehát képek itt.