Igazából sokat nem tudok az itteni oktatási rendszerről, inkább csak azt, amit tapasztalok, de az a kevéske említésre érdemes, mert az oktatás mégiscsak fontos része egy adott társadalomnak. Mint az egészségügy… De ilyen irányú kalandomról már írtam az ősidőkben.
A nagy-nagy nép rendkívül büszke matematikaoktatási csúcsteljesítményére. Amiben van igazság, állítólag egy itteni matekfelvételi már sokadéves tananyag egy otthoni matekszakon. Arra nagyon büszkék, hogy mennyire jól tudnak fejben számolni, mert tilos számológépet használni. És mintha múltkor az egyik tanárom mintha azt mondta volna, hogy papíron is tilos számolni, végül is az is teljesen mechanikus dolog. A nagy-nagy nebulóknak mindent fejben kell kiszámolni. Ezért aztán matekból pengék, s a nemzetközi mezőnyben élen járnak. Amúgy tényleg gyorsan számolnak. Főleg, ha pénzről van szó!
Ellenben az oktatási módszer jó diktatúrához méltóan itt is csak a magolásból áll. Egy gondolkodó nép senkinek se kell. Mert amúgy a nagy-nagy embereknek megvan ám a magukhoz való eszük, egyáltalán nem buták ám, sunyik, ravaszak, sosem szabad bízni bennük, nem véletlenül ők irányítják a fél világ kiskereskedelmét. Ha értelmes oktatásban részesítenék őket, igen zseni kis társadalommá válnának. De diktatúrában nem kellenek önállóan gondolkodó emberek, ezért el kell venni a gondolkodás képességét. A tanulás tehát magolásból áll. Nem kell érteni, csak vissza kell tudni mondani. Amúgy nem tudom, hogy mikkel tömik az iskolások fejét, itt is vannak drága elit iskolák, s hegyi falvakban kis omladozó épületekben működő összevont osztályok.
A nyelvoktatásra egyre inkább próbálnak nagy hangsúlyt helyezni, de a dolog már ott el van szúrva, hogy ezt is magolósan próbálják tanítani. Emiatt nem tudnak a szegény nagy-nagy ifjak önállóan mondatokat alkotni. Ha meg véletlenül sikerül, akkor is furcsa, írott nyelvi szavakkal dobálóznak. Mert amúgy az írott szöveget elég jól értik. A fő gond az, hogy nincsenek jó nyelvtanárok. Ilyen tyúk-tojás probléma. Amíg nincsenek jó angolt tudó nyelvtanárok, addig nem lesznek jól beszélő diákok sem, s így nem lesznek jól tudó angoltanárok sem. Ez a kérdés szerintem sosem fog megoldódni. Úgyhogy semmi angolt nem beszélő angoltanárokat küldenek ki tanítani, legyen az falu, vagy városi egyetem. (Volt alkalmam egyszer egy helyi egyetemen angolt tanítani, ezt az élményemet majd később részletesebben is leírom.) Persze próbálkoznak a Szabadság Földjéről importálni kalandvágyó emberkéket, akiknek nem szükséges semmi tanári képesítés, csak annyi, hogy az anyanyelvük az angol. Kapnak szállást, ellátást, mindent, s még rakás pénzt is, úgyhogy arany életük van. Találkoztam már jópár angolt tanító szabaddal, ők mindenhol megtalálhatóak. És furcsák. Persze, mert szabadok. De nem csak ezért, hanem azért is, mert ki az a negyvenéves nő, aki csak úgy otthagy csapot-papot, s elszegődik a világ túlsó végére angolt tanítani? Persze, kalandvágyó, de biztos nem köti semmi az otthonához, ha ilyet meglép, biztos nem szereti senki, furcsa ember. Persze ez csak az én kombinálásom, végül is én is otthon hagytam mindent, s idepottyantottam magam. De tudván, hogy csak egy év, s majd folytatom. (Habár ismerve magamat simán otthon hagyok majd harmincévesen csapot-papot, mivel meguntam nagy-nagy országot és a gonosz üzleti világot, s elszegődök epret szedni Új-Zélandra.)
Itt is BA, MA és PhD részekre oszlik a felsőoktatás, de valahogy sokkal hosszabb a dolog. A BA négy év, az MA három év, s a PhD megint három év. Nem túl hatékony. A helyzet hasonló, mint otthon, csak súlyosabb. Itt is hatalmas a tömegképzés, vannak sztárszakok (gazdaság, angol, informatika stb), egy BA-s diplomával semmit sem ér az ember, minden munkahelyre ezren jelentkeznek, jó egyetemekre bekerülni baromi nehéz, mert annyira nagy a túljelentkezés, hisz százmillió diákból tuti nem te leszel benne a tíz legjobban stb. Úgyhogy rohadt nehéz egy itteni diáknak. Robot módon tanulnak éjjel-nappal (mivel a szobák négy-hat-nyolc ágyas kis lyukak, ezért az üres tantermekben tanulnak), s ki tudja, hogy mire viszik. Doktorokból is van egy rakás, mert ha nem találsz munkát, akkor mitvanmittenni alapon tovább tanulnak. Ja és persze a felsőoktatás egyáltalán nem ingyenes. Úgyhogy a földeken dolgozó parasztfiú csak álmodozhat arról, hogy feljebb tud lépni a társadalmi létrán. Ilyen itt a nagy szocializmus. Vagy kommunizmus. Vagy tudomisénmi.
