Egy majdnem büszke város krónikája

Most lesz a Tian'anmen téri események 20. évfordulója, mely miatt barátom, a nagy-nagy kormány rögtön elkezdett aktivizálódni. Amit én, a kisember érzek ebből, az az, hogy a net szép lassan teljesen meghal ebben az országban.

A Youtube már március óta elérhetetlen. Milyen élet a Youtube-nélküli élet? Úgy két hete a Blog.com-ot (blogspot.com) is ellenséges objektumnak tekintették, így az is elérhetetlenné vált. Tegnap óta meg nem működik sem a Flickr, sem a Twitter, sem a Hotmail... Majdnem minden, ami valami komolyan nemzetközi web 2.0-es szolgáltatást nyújt, az meghalt. Nem győzünk csodálkozni, hogy a Facebook még működik.

Remélem hamarosan visszatér minden a régi kerékvágásba. Mindenféle proxy-k segítségével ki lehet trükközni a rendszert, de 麻烦, és egy csomó minden nem úgy működik, ahogy kellene. Furcsa lesz majd otthon, hogy mindent gond nélkül el fogok érni, lassan már egy éve kell titkos módszerekhez folyamodnom egy csomó honlaphoz.

Május elején elkezdődött a pokol. Még nem volt nagy pokol, de már szép fokozatosan alakulni kezdett. Gyilkos meleg, éjszaka se megy 30 fok alá a hőmérséklet, az embernek mindene ragad, az ember is mindenhez odaragad. Elkezdődött...

Azonban deux et machina Délre háromhetes hidegfront érkezett. Hidegfront alatt azt kell érteni, hogy 20-25 fok, sűrű felhő és nyák takarja el a napot, s bármikor eshet valami folyadék az égből. Három héten át minden áthatolhatatlan szürke nyákba volt burkolva, igazából a kék eget a városban lassan egy hónapja nem láttam. De bármilyen gusztustalan és depresszív is az idő, az ember minden napért hálát ad, amikor nem megy fel 35 fokra a hőmérséklet. Pár napja elállt az örökös eső, s újra elkezdett melegebb lenni, de egyelőre még nem olyan halálosan, mint amilyennek lennie kellene májusban.

Dél tehát kapott egy hónap haladékot. Nyugodtan lehet hosszabb is, sőt, azt se bánnám, ha idén nagy-nagy országra elérkezne minden idők leghidegebb nyara (azaz 25 fok). De attól tartok ezt nem fogom megúszni. Észak már tombol, a fővárosban mára már 39 fokot ígérnek, viszont ott szárazabb meleg van, nem olyan ragadós-halálos. Dél is hamarosan újra nekikezd.

Sok nagy hülyeség van ebben az országban, s az egyik ilyen, számomra érthetetlen dolog, hogy az egész ország egyetlen időzóna szerint működik. Igazából be kell vallanom, hogy a hátrányait még nem tapasztaltam meg, de ha belegondol az ember, egy európai méretű országot elég nehezen tölt ki egyetlen időzóna.

Templomügyről majd később írok, csak vasárnap lesz kis előrelépés az ügyben, most pár napra nagy-nagy ünnep lesz. Mely a vándorra nézve szökést és hegyeket jelent.

Ma reggel istentiszteleten a hatalmas fiji lelkész bejelentette, hogy szóltak neki odaföntről, hogy a mai alkalom az utolsó, kis alagsori templomunkat be kell zárni. Ugyanez érvényes a kis alagsori templomunk mellett található muszlim imaszobára is.

Az okokról persze nem tudunk semmit, elég annyi, hogy nagy-nagy ország. Azért természetesen nem az fog történni, hogy csettintenek, s kis közösségünk nyomban megsemmisül, továbbra is folytatni fogjuk illegális tevékenységünket vasárnaponként. A gyülekezetnek már van jó pár nagy-nagy tagja is, ők is teljesen ledöbbentek a dolgon, nem értették, hogy lehet ez. Szerintük lehet, hogy csak annyi, hogy be kell jegyezni hivatalosan is a rendőrségen a gyülekezetet. Egyikük mondta, hogy az ilyen alsóbb szintű kormányhivatalok szeretnek mindenféle hülyeségen pattogni. Unatkoznak. Nyalnak fölfelé. Nem tudom. Holnap mindenesetre elvándorlunk keresztények és muszlimok a dékánhoz.

Kérlek imádkozzatok ezért a gyülekezetért. Egy kis, miniatűr gyülekezet úgy 50 fővel, sokan más egyetemekről járnak át hozzánk, s nincs vasárnap, amikor ne köszöntenénk új tagokat. Egyre több a nagy-nagy is, ma például egy itteni diáklány tért meg (ilyen nyilvánosan, nagy ima, áldás stb). Van már bébi is, kis óceániai párhetes torz lényleány. Az ige élő, s az, hogy folyamatosan bővülünk, már kinőttük a mostani termünket is, Isten áldását bizonyítja. Nem véletlen, hogy épp most koppintottak ránk. Kérlek, hordozzátok imáitokban ezt a szerintem látványosan megáldott gyülekezetet, hogy megoldódjon ez a probléma, ne kelljen bezárni, s föld alatt működni tovább, s hogy egyszer majd teljesüljön a fiji óriás nagy álma, egy saját templomot építsen itt.

A népoktatás keményen zajlik, és talán ez az egyik leglátványosabb része a kommunizmusnak-diktatúrának, nem is tudom melyiknek (meg persze az elérhetetlen honlapok tömkelege, a világról mit sem tudó nagy-nagy nép százmilliói stbstb). Mindenfele okos-frappáns feliratokat lehet látni, kezdve attól, hogy „ne lépj a fűre, mert a fű jó barát”, vagy vidéken „ugyanúgy szeresd egyetlen leánygyermeked, mintha fiú lenne” stb. De amit legtöbbet látok, az a civilizált város propagandája.

Amikor idecsöppentem a majdnem büszke városba, rögtön feltűnt, hogy minden tízméterenként van valamilyen tábla, molinó, rajz, fényreklám arról, hogy együtt kell építenünk a civilizált várost. Persze nem mindig ugyanazok a szövegek, mindig valami más. Például ha épp kinézek az ablakon, a szemben levő jó magas épület felső szintjén hatalmas tábla áll, hogy „Kovácsoljuk a hűség imázsát, építsük a civilizált várost!” Oké, ez nagy-nagy nyelven jobban hangzik. Igazából bármennyire is bugyuta, meg értelmetlen a dolog, abszolút igazat adtam a majdnem büszke város irányítóinak, s igen dicséretesnek tartottam, hogy rájöttek, hogy igencsak messze állnak attól, hogy civilizált város legyenek. Akkor lepődtem csak meg, amikor októberben, első utazásomon egy másik tartomány másik városában is ugyanezt a propagandát láttam. Tehát egyértelművé vált, hogy ez valami nagyobb, országos propaganda. Megkérdeztem Északon tanuló kollégámat, aki úgy nyilatkozott, hogy az ő városában nincs ilyen. Úgyhogy lehet, hogy Dél próbál civilizáltabb lenni?

Később aztán utánanéztem a dolognak. A nagy-nagy kormány hirdetett valamifajta versenyt, hogy az ország mely városai a civilizált városok. Több feltételnek is eleget kell tenni. 2005-ben volt az első eredményhirdetés, melynek során civilizált városnak nyilvánították például a fővárost és a Bűnös Kikötőt. Idén év elején volt a második lehetőség, de hát a majdnem büszke város valami érthetetlen ok folytán nem lett civilizált. Egyik tanárom mondta, hogy ez a város híresen kaotikus, amivel teljesen egyetértek. Ez leginkább a ritka gonosz éghajlatnak tulajdonítható. Sok városban, gigantikus tartományi székhelyen jártam már, de a majdnem büszke várossal egyedül csak az Örök Tavasz Városa veheti el a versenyt. De például a közlekedés ott nem életveszélyes, ott az emberanyag az, ami kellően furcsává teszi a helyet. Távoli határvidék a messze délen mindenféle furcsa, sötétebb bőrű néppel.

Ez a város szerintem soha az életben nem lesz civilizált. Ami annyira nem baj, mert ez adja a varázsát. Oké, azért egy év bőven elegendő itten, de örülök, hogy nem civilizált városban tölthettem el.

Eddig két civilizált városban jártam, és teljesen igazat adok a zsűrinek, tényleg teljesen civilizált városok voltak. Amikor az ember civilizált városban tartózkodik, teljesen megfeledkezik arról, hogy valahol valamelyik ázsiai fejlődő országban tartózkodik. Modern és szép épületek, rendezett utak, nyugodt tömegközlekedés, vidám és kedves emberek, rengeteg jó park, a szabadság földjének városai is fejletlenebbnek tűnnek, nemhogy az omladozó Budapest. Civilizált városban élni jó. Abszolút modern nyugati külső megszórva kis nagy-nagy hangulattal. Ettől függetlenül jelenleg nem nekem találták ki őket. Egyszerűen nincs bennük semmi egzotikum, semmi poén. A fővárosból egy nap után menekültem, mert egyszerűen unalmas volt. A másik civilizált városban egyszer órákig keresgéltem valami helyet, ahol ehetek, mert nem árultak sehol sem finom utcai kaját. Ellenben ha egyszer még visszatérek az országba dolgozni, akkor azt hiszem civilizált városban szeretném azt tenni. És nem is a nyugalom és civilizáltság miatt, hanem azért, mert nem rondák! Ami nagy előny. Nem állítom róluk, hogy szépek, egyszerűen csak modernek, tiszták, a felhőkarcolók meg nekem bejönnek. Egy átlagos nagy-nagy várost végtelen szürke kockák, elszórtan egy-egy felhőkarcoló és ötvenemeletes lakóparktömbök alkotnak. A civilizált városokból az első alkotórész hiányzik, legalábbis a városközpontban. Nem szürkék. Nem rondák. A felhőkarcolók jók, és az ötvenemeletes lakóparktömbök szerintem jól néznek ki, belül meg abszolút jó és nagy lakások vannak bennük, egyre jobban meghatározva a nagy-nagy városok arculatát.

Már félek, hogy amikor hazatérek, fel fog robbanni majd az agyam, nem fogja tudni majd befogadni a szépet, Budapestet.  

(Meg kell jegyeznem, hogy az első képen látható rémisztő kockák messziről borzalmasak, de amúgy a földfelszínen abszolút jó kis mókás helyek, árnyas fasorokkal, kaotikus forgalommal, boltokkal, árusokkal, hangzavarral, Ázsiával. Egyszerűen csak rondák. A város legnyomasztóbb része innen nincs messze, nagyobb nyílt terekből hatalmas nagy kommunista jellegű kormányépületek emelkednek ki sok-sok vörös csillaggal, ott jártamkor mindig valamilyen furcsa szovjet rémálomszerű világban érzem magam. De próbálom messziről elkerülni a környéket, mert napokra rossz kedvem lesz tőle. Nem mintha jártam volna a Szovjetunióban, csak maradványaiban. De láttam sok képet Taskentről, Biskekről és egyéb kedves társaikról.)