Pajtásaimmal volt alkalmam egy egész napot eltölteni nagy-nagy ország fővárosában. Mint említettem, a fővárosban igen nagy eseményt rendeztek, s ennek érdekében igazából lerombolták a város felét, felhúztak pár új metróvonalat, és az embereket megtanították arra, hogy hogyan is kell nem nagy-nagy országbeli lakos módjára viselkedni. A próbálkozás olyan jól sikerült, hogy nagy-nagy ország fővárosa elvesztette szinte minden nagy-nagy országbeli jellegét. És ez nekem nem tetszett.
Ettől függetlenül sokan nagyon szeretik a várost, mert mégiscsak nagy-nagy ország kormányzati és kulturális központja. Igazából nagyon jó kis hely egy nyugatról érkező turista számára, de az én kalandvágyó lelkemnek nem jelentett igazából semmi többet egy pöpec, vadonatúj, hipermodern városnál, melyben húsz kilométerenként található egy-egy szép régi épületsor. Természetesen egy nap közel sem volt elég arra, hogy normális képet alkossak a helyről. Főleg, hogy a város minden fontosabb nevezetességének tüzetesebb megtekintéséhez külön nap kellene, nekünk meg csak egy volt az egész városra. Úgyhogy vissza fogok én még térni oda, s jó turistaként megnézem minden megnéznivalóját. És azután valószínűleg kicsit pozitívabb kép alakul ki majd bennem.
Nagy-nagy ország fővárosának kalandvágyó lelkem számára a sikátorok jelentették a legizgalmasabb részt. Csakhogy a régi öreg sikátorok legnagyobb részén ma már plázák és felhőkarcolók állnak, így már csak pár sikátornegyed maradt meg mutatóban. Sajnos csak sötétedés után volt időnk bekavarni egybe, ahol már nemigen volt nagy élet, lévén hogy áram, világítás, bármiféle modernebb infrastruktúra nincs ezeken a helyeken. Ellenben vannak jó kis közvécék, melyek kellemes illata már húsz méterről arréb érezhető volt. Sajnos akkor nem volt elég nagy merszem megnézni egyet belülről, úgyhogy ezt is majd a visszatérésemkor fogom bepótolni.
A főváros közlekedése nagyon jó. Mi csak metróval közlekedtünk, mert a buszjáratokon nemigen lehetett kiigazodni. De mivel van vagy 13 metróvonal a városban, nem is szorultunk másra. Egy jeggyel át is lehetett szállni bárhányszor, így két helyi pénzért (kb. 45 Ft) bárhová el lehetett jutni. Természetesen modern fővároshoz modern állomások és modern szerelvények jártak, melyekben plazmaképernyőn a nagy-nagy eseményre írt könnyfakasztó dal klipjével örvendeztették az utasokat (mely itt megtekinthető, aki végig bírja nézni, az hős, vagy nagyon sok szabadideje van). Minden információt tökéletes angolsággal be is mondtak, hogy a nyugati turistákat semmi vész ne érje. Ellenben egy gonosz kis hiba mégiscsak volt a rendszerben, mégpedig a mozgólépcsők használata. Mozgólépcső csak fölfele irányba működik. De ez nemigen segít egy öreg nénin, vagy egy hozzám hasonló 40 kilót cipelő ártatlan diákon, ha lefele szeretne menni. Lift természetesen van, de csak mozgássérültek használhatják. Amikor titokban próbáltam odasompolyogni, rögtön utánamszaladt egy metróállomásához hű őrszem, s visszatessékelt a lépcsőhöz. Egy rendesebb őr legalább segített lefele cipelni a málháimat.
Nagy-nagy ország fővárosában igencsak nagyok a távolságok, és igencsak szélesek az utak. Sokan mondják, hogy Amerikában minden nagy, de nagy-nagy országban minden még nagyobb. Egy átlagos főbb útszakaszon van legalább kétszer hat sáv, de vannak szélesebb utak is, olyan hosszú zebrákkal, hogy alig lehet átlátni a túloldalra.
A főváros lakosai már meg vannak szelidítve, és nemigen jellemző rájuk az, hogy koszosak, büdösek, bunkók, veszettül tolakodnak, köpködnek, és ámulva bámulják a külföldieket. Teljesen hidegek, érdektelenek, divatmajmok, igazán jó nyugati nagyvárosiak. Persze vannak kivételek, nem jártunk régi jó lakótelepeken és szegénynegyedekben, ott valószínűleg még megmaradtak a régi szép értékek.
A növényzet őserdei, rendkívül buja, és minden nagyon-nagyon zöld. Mivel a szmogot a jelentős esemény idejére eltakarították, ezért nemigen volt érezhető a levegő szennyezettsége, s másnap még a nap is kisütött.
Nagy-nagy ország fővárosa tehát tökéletes hely azoknak, akiket nagy-nagy ország szédületes fejlődése és a modern építészet érdekel, de aki nagy-nagy országot és a helyi átlagembert szeretné megismerni, annak tovább kell állnia. Így voltam ezzel én is, így másnap boldogan vonatoztam tovább a majdnem büszke városba.
Pár kép megtekinthető itt.
