Írtam egy jó hosszú bejegyzést a helyi gyerekekről és a nagy-nagy országbeli gyereknevelésről, mert egy csomó gondolatom született erről az elmúlt másfél hétben. De valahogy elszállt a kész szöveg, amikor fel akartam tenni az oldalra. Most nincs erőm újra megírni, majd pár nap múlva újra nekidurálom magam. Ezért mára valami könnyebb témával frissítem a majdnem büszke város krónikáját.
Majdnem büszke város a nagy-nagy Dél északi részén helyezkedik el, ami szubtrópusi klímát adott a helyi betondzsungelnak. De aki a távoli Magyarországról azt gondolja, hogy "ó, milyen kellemes és egzotikus hely is lehet a majdnem büszke város", az nagyot téved. Majdnem büszke város igencsak elviselhetetlen klímával rendelkezik. Ugyanis a tavasztól szeptemberig tartó időszakban úgy is nevezik, mint nagy-nagy ország egyik kemencéjét. Azt hiszem négy ilyen hely rendelkezik ezzel a címmel. Én már a kellemesen hűs szeptemberben érkeztem meg, amikor már lehűlt 30 fokra az idő. Mivel nem süt a nap, mert a párától és a szmogtól mindig vastag felhőréteg van a város fölött, ezért nem érzi az ember annyira melegnek az időt, mint mondjuk a budapesti beton között, de 5 perc séta után mégis iszonyat leizzad mindenki. Ez ilyen aljas meleg. Ülök a szobámban éjfélkor, és vadul izzadok. Ha valami baleset folytán mégiscsak közvetlen napsugár éri az ember, akkor meg jön a pokol. Légkondi van még a legócskább buszon is, meg a persze a koleszban is, de az ember tartogatja télre az áramot.
Mert szubtrópus ide, szubtrópus oda, majdnem büsze városban télen könnyen le tud menni 5 fok alá a hőmérséklet, és havazni is szokott ám. Ami még nem is lenne baj, csak hogy nagy-nagy országban egy bölcs ember húzott vala egy hosszú vonalat, mely alatt már nincs az otthonokban fűtés. És majdnem büszke város ezen vonal alá került. Ez meg igencsak rossz egy olyan helyen, ahol akár 0 fok alá is mehet a hőmérséklet télen. De erről majd még a maga idejében írok.
Most még viszont pokolian meleg van, habár a Nap mindig a felhők mögé bújik, a platánok levelei nem sárgulnak, a pálmafák is büszkén állnak, jelenleg még trópusi minden. A tél elől meg majd lemenekülök Dél fojtogató dzsungeleibe.
