A Trópusi Sziget volt utunk utolsó előtti állomása. Érdekes volt visszatérni a boldog, szabad, jól szervezett, civilizált Déli Kikötőből a szárazföldre. Már az első buszmegállóban teljes káosz és zavar fogadott, nem tudom, hogy hogy éli meg az egészet az, aki szüzen lép a szárazföldre, és nem érti a nyelvet. Engem vegyes érzelmek öntöttek el. Egyrészt az, hogy mi a csudának nem tudnak egyszer értelmesen megoldani valamit, és miért kell mindig ordibálni, két kilométerrel arrébb ugyanabból a népből való pajtások tök civilizáltak. Másrészt meg, hogy de jó, visszatértem a párhuzamos univerzumomba, partra vetett halként visszadobtak a vízbe lubickolni.
A Trópusi Szigetről annyit kell tudni, hogy az ország legkisebb tartománya, akkora, mint a Dunántúl, tehát a húszmagyarországnyi tartományokhoz képest kicsi. De sziget, úgy meg már nem is annyira. A Trópusi Sziget messze van mindentől, még Déltől is délebbre, régebben ide száműzték a galád hivatalnokokat. A helynek tényleg teljesen olyan érzete van, hogy távol van az ember mindentől, nagy-nagy ország nyüzsgése és pörgése teljesen elkerülte a helyet, a tartományi székhely is holtan fekszik a tenger partján, gyorsan elnyerve a büszke város címet.
Mi semmi másért nem jöttünk ide, csak azért, hogy dögöljünk, és ne csináljunk semmi értelmeset. Öt hét utazás után már hullák vagyunk, és nagy újdonságra nem vágytunk. Nyáron van az esős évszak, így turista is alig van, ami azt jelentette, hogy találtunk egy kis halászfalvat egy kókuszerdő mellett, ami mellett szinte miénk volt az egész part. Part. Mint az utazási prospektusokban. Kókuszpálmák, homok, függőágyak, tengerpart, az egész szakaszon szinte csak a miénk! Jó volt, részleteznem nem is kell. Kókuszmérgezést kaptunk, ettünk tengeri bigyuszokat, aludtunk délig, falvakat kellett sétálni, hogy nethez jussunk, motoroztunk a kókuszerdőben, és az eső is csak éjszaka esett. Irigyeltük magunkat. Nagyon-nagyon.
A parton dögleni is unalmas hosszú távon, mi legalábbis mindig mindent hamar megununk, úgyhogy bevetettük magunkat a szárazföldre. Itt sincs semmi különösebben érdekes, egy hegyes fennsík, trópusi növényzet, kis városkák, falvak. A nagy semmit csináltuk, kirándulgattunk, falvakat néztünk, pihentünk. Jó volt.
