Lelkem mélyén mindig olyan egyetemre szerettem volna járni, amelyik hatalmas parkok között elterülő ódon épületekből áll, sok-sok hatalmas öreg fával, nagy rétekkel, kis erdőkkel, állatokkal stb. Mint az amerikai filmekben. De nekem csak a jó kis Közgáz és az ELTE jutott. Az előbbiből kilépve az ember vagy a Dunába pottyan bele, vagy a metróépítkezés miatt kell újabb labirintusszerű közlekedési útvonalakat keresnie. Az ELTÉ-nek van egy ápolatlan vad kertecskéje, de ez inkább nyomasztó ott a város közepén, két barátságos út által körbeölelve. 

Legnagyobb örömömre nagy-nagy ország egyetemei az angolszász mintát követik, nagy-nagy parkokban elpottyantott kevésbé ódon, kevésbé szép épületekkel. Kevésbé ódonak, kevésbé szépek, de a parkok azért megvannak. Sőt, éppenséggel a majdnem büszke egyetem inkább erdők között terül el. Ami különösen jó úgy nézve, hogy kilépve a campusból elnyeli az embert a beton és a tömeg. A campus a béke kis szigete lelkünk viharos tengerén!

Persze mivel nagy-nagy országról van szó, ezért nem szabad arra gondolni, hogy gondosan ápolt növényzet, kis mókuskák és csillogó-villogó épületek várják a tudásra vágyó ifjú elvtársakat. Nem. Vannak kis ápoltabb parkok aranyos utacskákkal, de a campus legnagyobb része erdők és rétek között elpottyantott jobb állapotú oktatóépületből, és elég lerobbant állapotban levő nagy-nagy kollégiumból áll.

Igazából az ingerszegényebb környezetben is boldog diáknak ki se kell lépnie a területről, mert mindent megtalál. Van itt csomó menza, bolt, zöldséges, bank, elektronikus kütyü üzlet, fodrászat, optika, boszorkánykonyhák, éttermek, papírbolt stbstb. A távolságok viszont elég nagyok. Ami jó, mert a szennyes levegő miatt nemigen merek odakint futkározni, így marad sportnak a séta, a lépcsőzés a koleszban és a ping-pong. 

Képeket találtok itt, de sajnos nem adják vissza az igazi feelingjét a helynek.