Egy nagy-nagy barátnak sok funkciója van. Egyrészt barát, ami jó, ezt nem kell kifejteni. Másrészt nagy-nagy népbeli, többnyire kellő helyismerettel, így csomó olyan dologban tud segíteni, amiben kezdetben a vándor bénázna. Harmadrészt meg beszéli a nagy-nagy nyelvet, és türelmesen végighallgatja, amíg próbálok összehozni pár értelmesnek tűnő mondatot, hogy gyakoroljam a nyelvet.

Úgyhogy ennyi csodálatos előny megismerése után úgy döntöttem, hogy nekem is kell pár ilyen! Nem szeretek mesterségesen barátkozni, mert vallom, hogy úgyis az élet adja a legjobb barátokat (tudom, sablon), de mivel a külföldiek eléggé el vannak szeparálva a nagy-nagy népbeliektől, ezért kénytelen voltam áruba bocsátani magamat. Külföldi barát eladó!

A piacteret angol saroknak hívják, mely fogalom azt jelenti, hogy a lelkes nagy-nagy diákok heti két este összegyűlnek, és megpróbálnak egymás közt angolul beszélgetni. Szerintem nagyon jó ötlet. Áll egy rakatnyi nagy-nagy népbeli fiatal egy placcon, és angolul trécsel. Hallottam itteni magyar elődömtől az angol sarok hírét, így a kérdéses időpontban én is kimentem a placcra, leültem egy padra, s türelmesen vártam. Megérkezett az áru, akivel lehet angolul beszélni. A nagy-nagy nép tagjai mind abban a tudatban vannak, hogy az összes fehér ember anyanyelve az angol. A műveltebbek szerint még talán az orosz is lehet. 

A türelmes várakozás kábé 20 másodpercet jelentett, mert máris mellém ült a legszemfülesebb egyén. Aztán pár perc után már tízen álltak körbe minket, s folyamatosan bombáztak a kérdéseikkel. Ezek a kérdések eléggé egy kaptafára mennek. Honnan jöttél? Ugye Magyarországon angolul beszélnek? (a válaszom után kicsit csalódnak) Szereted Kínát? Mióta tanulsz kínaiul? Mikor jöttél? Szereted a kínai ételeket? Nehéz a kínai nyelv? Mi a nehéz benne? Stbstbstb.

Sokszor direkt nagy-nagy nyelven válaszolok, mert hátsó szándékom nem az, hogy segítsek nekik angolul gyakorolni, hanem hogy én gyakoroljam a beszélt nyelvet. Az ilyen angol sarok  lényege tulajdonképpen az, hogy pár lelkesebb egyeddel számot cserél az ember, és ez már tényleg kiindulópontja lehet egy barátságnak. Úgyhogy az én számomat is begyűjtötték a lelkesebbek, s másnap reggel 7-kor már jött is az első üzenet.

Igazából a sok ember közül eddig két sráccal lettem igazán jóban. Jeff (minden nagy-nagy népbeli választ magának angol nevet) volt az első, aki leült mellém a padra. Rá nem sokáig számíthatok, mert októberben elmegy Angolát építeni. Nagy-nagy ország rátette a kezét a fekete kontinensre. A másik srác meg Chen Ke (Michael), aki csak véletlenül keveredett az angol sarok közelébe, de engem meglátva rögtön megadta a számát, hogy bármiben kell, boldogan segít, majd el is ment. Ez az érdektelensége, hogy nem egy angolgépet látott bennem, annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, hogy mindenképpen felkeresem.

Remélem, hogy majd a templomban is szerzek barátokat. Két helyi leányzó az angol sarokról pont oda jár, úgyhogy már ott boldogan egymásra találtunk, de a többi templombeli fiatal egyáltalán nem tud angolul, a legtöbbjük még szép köznyelven sem. Úgyhogy így két hét ittlét után még nehézkesen megy velük a kommunikáció, de remélem pár hónap múlva már velük is gond nélkül el tudok kommunikálni. De a templombeli élményekről majd hamarosan úgyis írok külön bejegyzést.