Nehéz útibeszámolót írni, egyszerűen sehogy se tudom érdekesre megírni. De igyekszem.
A fővárosból Nyugat felé vettük az irányt. Észak az első örömteli rácsodálkozás után, hogy jéé, van másféle vidék is az országban, egy nyomasztó, száraz pusztasággá vált, rengeteg koszos, szürke faluval, minden kilométeren egy szénerőművel. Nagy-nagy ország igazi nyomasztó vidéke felé tartottunk. De ezt is látni kell, az ország nem csak Délből, zöld hegyekből, ködből, bambuszból, cukorsüveghegyekből, pálmákból és pandákból áll, hanem porfészek Északból is.
Első állomásunk Belső-Mongólia volt. Az ország egyik legnagyobb tartománya Belső-Mongólia, ami egy autonóm terület, de csak kb 15% az igazi mongol. Érdekességképp a mai Mongóliában a mongol nyelvet cirill betűkkel írják, míg a nagy-nagy részen még a hagyományos mongol írásrendszert használják. Belső-Mongólia egy gigantikus pusztaság sivataggal, hegyekkel, de itt található a híres fűvidék. Fű. Fű. Fű. A végtelenbe.
Persze ahol látnivaló van, azt a nagy-nagy nép elrontja. A tartományi székhely közelében van három elég jó fűvidék, persze mindegyik központjában egy szokásos turistaközponttal, mongol táncbemutatóval, lovaglási lehetőséggel, műjurtákkal stb. Mi az egyik legtávolabbit céloztuk meg, hogy talán ott kevés az ember. Majdnem három óra buszozás után egyszer csak a semmi közepén álltunk, mellettünk a turistaközponttal. Meg akartuk szállni, de igen borsos áron kínálták a műjurtákat. Szerencsére láttunk a távolban más műjurtaszállásokat is, úgyhogy aztán elmentünk oda, ahol igazi mongolok tartották fel a kis mini műjurtaszállodájukat. Itt már remekül lehetett alkudni, így lett éjszakára egy műjurtánk. A napot csavargással töltöttük, felmentünk egy közelinek tűnő sztúpához, s ezzel igazából el is telt a nap, mert a távolságok kicsit máshogy tűnnek a végtelenben.
A fűvidék jó volt, érdekes volt, sajnos idén száraz a nyár, így nem volt annyira zöld, de a végtelensége lenyűgözött. Jó volt mongolokat látni, mongolabb kajákat enni, kint lenni a semmiben.
Másnap dél felé vettük az irányt. Következő állomásunk egy homoksivatag volt. Homoksivatagba mindig szerettem volna eljutni, úgyhogy ha már útba esett, akkor kihasználtuk a lehetőséget. A Tengger-sivatag volt tehát a célunk, annak is a széle. A homokbuckák itt egyenesen a Sárga-folyóban érnek véget, mellette oázisok, rizsföldek, meg egy gusztustalan szórakoztató center. Mi ez elé jutottunk ki, de addig mászkáltunk és kavartunk, míg kis bozótoson átjutva egyszer csak tényleg kiértünk a homokbuckák szélére. Innen kicsit becsavarogtunk, élveztük a furcsa tájat, hogy sehol nem volt rajtunk kívül senki, csak egy kezdődő homok a semmibe. Amúgy rohadtul csábító, mint a szirének, hívogattak a buckák, hogy menjek még beljebb, még beljebb, még beljebb. De aztán társaim visszarángattak.
Ennyit arról, hogy mit láttunk. Amúgy remekül megvagyunk, egyelőre minden gyanúsan jól sikerült. Néha nehéz, hogy mindig nekem kell alkudoznom a taxisokkal, veszekednem, intézkednem, de persze ad egy jó kis szabadságot, hogy ha valami nem tetszik, akkor el tudom küldeni az illetőt a szarba, a többieknek nincs sok beleszólási lehetőségük, lévén, úgy sem értenek semmit.
Vándortársaimat megismertettem a vonatozás gyötrelmeivel. Még a legalja vonatnál is aljábbal mentünk, hatalmas mennyiségű északi parasztember közé zárva. Én ezeket már remekül bírom, de azért társaimnak még szokniuk kellett ezeket a mélységeit az országnak. A vonat közepére pisilő kislány különösen kiverte bennük a biztosítékot. Be kell vallanom, ilyet még én sem láttam itt majdnem egyéves pályafutásom alatt. De ha az ember vándor, akkor lássa meg mindegyik oldalát ennek a világnak, az nem járt nagy-nagy országban, aki egy turistacsoport közepébe zárva látott három pandát és pár agyagkatonát.
Sok erre a prostituált. Tele van minden masszázsszalonokkal, s Belső-Mongólia székhelyén a szállásunkon kérdezték, hogy kérünk-e hölgyeket. Valószínűleg az épület többi emelete bordélyként működött.
Vándortársam elment fodrászhoz, hogy hosszú hajából rövidet faragjanak. Kis magyarázkodás után sikerült is megértetnünk a leánnyal, hogy mit is akarunk. Később megjelent a szalon főnökasszonya, aki hihetetlen boldogsággal üdvözölt minket, kezet fogott velünk, kifejezte örömét, s engedélyt kért, hogy fotók készüljenek a nagy eseményről. Persze beleegyeztünk. Hamarosan meg is jelent egy nő jófajta fotómasinával, s elkezdte kattintgatni a hajvágás folyamatát. Végül csoportkp is készült, a szalon összes alkalmazottja körbeállt minket. Hamarosan szerintem ott lesznek a kirakatban a képek. Egy teljes hajvágás 300 Ft-nyi volt.
Hiányzik Dél. Rövid távon gyönyörű ez a táj is, de amúgy van benne valami ritka nyomasztó.
