Szokásos havi időjárásjelentésem következik. Unalmas, de csak azért sem hagyom ki! Bruhhahaaa.
Most, amikor írom e bejegyzést, odakint kellemes 20 fok lengi be a majdnem büszke várost. Ragyogó napsütés, kellemes tavaszi meleget fújó szellő, rövidujjú, boldog emberek. Az utolsó szép nap. Az előrejelzés szerint holnap tíz fokot fog esni a hőmérséklet, pénteken meg már mínuszba megy a hőmérő szála éjszaka. Juhhé! Igazából már várom, hogy végre eljöjjön a tél, mert az utóbbi egy hónapban végig nagyon baljóslatúan közelgett, játszva az ártatlan vendégdiákok érzelmeivel, egyszer nagyon hideg volt, máskor meg szép őszi meleg. Legyen végre tél, és essünk túl rajta.
A november végig felemás volt. Mondjuk 20 fokra sose ment fel a hőmérséklet, de azért a tizenötöt megcélozta délután 2-kor napsütésben. Eljött a hűvös idő. A tantermek különösen hidegek, mert éjjel nulla fok felé megy a hőmérséklet, így a csípős reggeleken a tanteremben majdnem olyan hideg van, mint odakint. Van valami meleget fújó alkalmatosság, és rövid távon nem is rossz, de azért a -40 fokhoz szokott irkutszki lány végig kabátban ül a tanteremben, és hoz a feneke alá egy kispárnát is. (Irkutszkban ezen pillanatban -26 fok van.) A latin-amerikaiak már mind megfáztak.
Eljött a szép ősz, aminek örülök, habár felháborító, hogy a fák nem jöttek rá, hogy decemberre kopasznak kell lenniük. November második felére az előrehaladottabb szelleműek elkezdtek sárgulni, sőt, az igazán rendesek már le is hullajtották az összes levelüket. Aztán egy csomó fafajtának még eszébe se jutott, hogy illik sárgulnia, így továbbra is zöldben pompázik. Pedig nem tűnnek örökzöldnek. Úgyhogy a tájkép furcsa. Nem decemberi. Az, hogy mindjárt karácsony lesz, az meg végképp morbid. Mondjuk ezt nem csak a klíma, hanem a kultúra is teszi. Ez nem az az ország, ahol el tudom képzelni a karácsonyt.
Képek itt.
