A világon rengeteg város jogosult a büszke város címre, de csak pár kapta meg hivatalosan is ezt a csodálatos, minden város által oly áhított méltóságot. Ennek legfőképp technikai oka van, büszke város csak az lehet, melyet a kétfős Lórántffy Zsuzsanna Büszke Várossá Nyilvánító Bizottság személyesen is felkeres, s mindkét fél egyértelműen úgy gondolja, hogy a város megfelel minden büszke város-kritériumnak. És ilyen rengeteg van, elég csak egy piciny kritériumot nem teljesíteni, máris lecsúszik a város az áhított címről. És ez a szerencsétlenség történt a majdnem büszke várossal is.
Anyagi helyzetünk, ifjú korunk és krónikus időhiányunk miatt még annyira nem kapta meg sok város hivatalosan is ezt a címet, de a bizottság két tagjának életcélja, hogy minél több várost felkereshessen, s kioszthassa e csodálatos címet. A bizottság által eddig büszke várossá nyilvánított városok rövidke listájából talán ráérez az ember, hogy mit is jelent az, hogy büszke város:
Tatabánya: a Lórántffy Zsuzsanna Büszke Várossá Nyilvánító Bizottság ebben a városban jött létre, ezért különösen közel áll a szívünkhöz a Földnek eme büszke gyöngyszeme.
Alicante: az egyik legszebb nevű város szerintem, mégis a legbüszkébb városok élén áll.
Andorra la Vella: ez is becsapósan szép és egzotikus nevű. De senki se higgyen a fülének, büszke, és rettenetesen gonosz hely.
Casablanca: Marrokói mesevilág? Az Casablancában már rég letűnt. Afrika büszke gyöngyszeme, habár azt hiszem a legtöbb afrikai nagyváros eséllyel pályázna a büszke címre.
Chişinău: már a neve is büszkén cseng, hát még a hely maga! Még Alicanténél is büszkébb, a világ legnyomasztóbb helyeinek egyike.
Besztercebánya: édes húgom, lesz még egyszer ott esküvőd.
Szimferopol: az ember Szimferopolban egzotikumra számít, de nem kap. Büszke, és szörnyen unalmas.
Genova: a világ gonosz helyeinek egyik leggonoszabbika.
Aki már járt ezen helyek egyikén, s hasonló érzelmi világgal rendelkezik, mint a LZsBVNyB két tagja, akkor most a fentiekből ráérezhetett, mit is jelent egy büszke város. A büszke városok a világ legnyomasztóbb helyei, ahonnan az ember a legszívesebben minél hamarabb szabadulna, borzasztóan érzi ott magát, s sosem akar visszatérni. Legfőbb jellegzetességük a jellegtelenségük, és ahogy próbálkoznak azzal, hogy mégis jellegzetesek legyenek. De ez sosem fog nekik sikerülni, még Chişinăunak sem, pedig hamarosan az lesz a világ új közepe. Hosszasan felesleges magyaráznom, menjen el az ember egy büszke városba, s rá fog jönni, hogy milyen is az. De azért inkább kerüljétek emberek a büszke városokat!
A bizottság létrehozta a Dicső Város kategóriát is, ebbe egész nehéz bekerülni. Ezek azok a helyei a földnek, amelyek egyáltalán nem rosszak, de egyszerűen bénácskák, röhejesek, legtöbbször a méretük miatt. És persze, mindenki mondja, hogy nem a méret a lényeg, de ahhoz, hogy egy hely állat legyen, ahhoz nem szabad fél perc alatt egyszer csak egy lakótelepen vagy egy svájci szántóföldön találni magunkat. Dicső városok:
Vaduz: no comment. Látni kell.
San Marino: elég gonosz egy hely. A fránya miniállamokkal mindig gond van, ha meg nincs gond, akkor jönnek az unatkozó rendőrök. Óvakodjatok a miniállamok unatkozó rendőreitől!
Monte Carlo: első pillantásra büszke-büszke-büszke, és a világ egyik legsokkolóbb helyeinek egyike. De ha az ember beveti magát az európai Caracasba, akkor csomó gyöngyszemre rátalál. A legszürreálisabb hely, ahol valaha jártam.
Ljubljana: egyértelmű, hogy miért. Ettől függetlenül második otthonom fővárosa, ezért nem szabad bántani.
Pozsony: egyértelmű.
Van egy csomó olyan város, melyet a bizottság egyik tagja büszkévé nyilvánít, de mivel a másik tag még nem járt ott, ezért nem hivatalos a cím. Így félig büszke város az összes város Szabadság Földje közép-nyugati részén, vagy például a Fei-folyók Találkozásának Városa. Még mielőtt megtudtam volna, hogy nagy-nagy ország melyik kedves kis pontjára tesznek ki nagyon rettegtem, hogy egy szörnyű büszke helyen kell eltöltenem egy évet, s pár hónap alatt elfonnyadok és láthatatlanná halványulok. S amikor megtudtam, hogy oda kerülök, ahol most vagyok, rendkívül megijedtem. De végülis kellemesen csalódnom kellett.
Miért csak majdnem büszke város a majdnem büszke város? Vannak olyan szürkébb napok, amikor már majdnem büszkévé nyilvánítom, de e hely annál sokkal egzotikusabb és egyedibb ahhoz, hogy végülis elnyerje e címet. Biztos vagyok benne, hogy sok ember büszkének nyilvánítaná, de annál sokkal több érdekességet és kalandot tartogat a magamfajta ember számára, és ez nekem első látásra feltűnt. És nem, nem azért, mert nagy-nagy országbeli, rengeteg büszke város van itt, voltam már ilyenben, borzasztó volt, de a majdnem büszke város nem az. Pont azért, amiért Bukarest sem, mert ronda és elég nyomasztó, de annyira kaotikus és egzotikus, hogy elhomályosítja a negatívumait. Szeretem a majdnem büszke várost, és mindig meg tud lepni, ahogy fedezem fel újabb és újabb helyeit.