Először is március napjaiban a tél még egy kis havazással búcsúzott. Teljesült a nagy álmom, végre láthattam havas pálmafákat. A hegyeken kívül a természet két legjobb dolga a pálmafa és a hó, s ezt az utóbbi kettőt mindig is szerettem volna együtt látni. Persze amúgy furcsa látvány ez, valahogy érzi az ember, hogy nincs ez rendjén. A hó gyorsan el is olvadt. Képet nem készítettem, de itt van példának egy. A napos Itáliában is esik ám a hó, s ott sincs ám fűtés. A mediterrán országok is igen gonoszak ilyen téren. Ezeken az ilyen köztes klímájú helyeken lakó népek a legkeményebbek, kibírják a döglesztő nyarat, s a párfokos telet is fűtés nélkül. Mi 30 fokban kihalunk, s 15 fok alatt bekapcsoljuk a fűtést.

 

A havazás után másfél héttel már csodálatos nyári idő kezdett el kis előzetest nyújtani, hogy mi vár az emberre hamarosan. Kis pici előzetes volt 25 fokkal, de persze rögtön fullasztó páratartalom is járt hozzá, minek következtében felrémlett mindenkiben a pokol szeptemberi lecsengése, a folyamatos izzadás, a forró álmatlan éjjelek stb. Ezután kis tavaszi idő is köszöntött ránk, mely hasonlatos az otthonihoz is, de aztán a hónap két utolsó hetében minden visszatért a normális kerékvágásba, s hideg, nyákos, kellemetlen télvégi-előtavaszi idő alakult ki. Pont olyan, amilyen otthon is volt az utóbbi időben. Állítólag mostantól fog melegedni az idő, s e melegedés meg sem fog állni a pokolig. De addig is még vár ránk egy jó kis szuperkellemes április.

 

A tél tehát hivatalosan is véget ért. Kellemetlen volt, de a tavalyi amúgy keményebb volt. Azt meg már többször írtam, hogy egy átlagos lakásban elviselhetetlen a hideg, semmivel sem melegebb, mint az utcán. A módszer az, hogy egy kisebb szobára korlátozódik ilyenkor az élet, ahol mindenféle elektromos fűtőalkalmatossággal próbálnak elfogadhatóbb hőmérsékletet varázsolni. De azért az ebédlő, a nappali továbbra is 5-10 fokos. Mi külföldi diákok kis szobákban lakunk eleve, s van fűtőalkalmatosságunk is, így a probléma máris a „kellemetlen, de kibírható” fokozatba ment át. De például a helyi diákok szobájában nincs meleget fújó légkondi, s nem tehetnek be biztonsági okokból semmilyen egyéb fűtőeszközt. Egyik osztálytársam mesélte, hogy egy nagy-nagy ismerősének a saját kollégiumi szobájában fagyott el úgy a keze, hogy kórházba kellett mennie. Ez meg engem különösen is megráz, mert nem oly rég én is éltem már át kézelfagyást, de ehhez nekem fel kellett másznom 2500 méterre, s kint kellett éjszakáznom lazább öltözetben a hóviharban. Szegény srác meg a saját szobájában élt át hasonlót. Belegondolni is durva.

 

Kemény és szívós nép ez, nem győzöm hangsúlyozni. Övéké lesz a világ.