A vonat éjjel 3-kor futott be majdnem büszke város majdnem kész új állomására, így a nagy-nagy országba érkezésemhez hasonlóan itt is egy az átlagosnál jóval halottabb és kihaltabb helyre érkeztem.
Az egyetemtől még kaptam korábban egy értesítőt, melyben leírták az egyetem címét, és hogy busszal hogy lehet odajutni. Így még a vonaton nagy büszkén elhatároztam, hogy szegény egyetemista és kalandor önérzetemet sértené, ha taxiba szállnék, meg mit csináljak én fél 4-kor az egyetemen, így busszal megyek majd oda.
Ehhez a szent elhatározáshoz bőszen ragaszkodtam is, a vonatról érkező afrikai-arab különítmény is szépen elszivárgott taxival, a vonat tovább haladt Dél rejtelmesebb tájai felé, így egyedül maradtam a cuccaimmal a hatalmas pályaudvar előtt a nagy-nagy éjszaka közepén. Na jó, ez csak a drámai hatás kedvéért kellett, mert ez már nem a megszelidített főváros, hanem nagy-nagy ország igazi, vad majdnem büszke városa, így a pályaudvar előtti nagy placcon rengetegen voltak, és nagy-nagy élet folyt. Szent elhatározásomhoz híven megpróbáltam megkeresni egy bizonyos busz megállóját, ami persze az egész állomás túloldalán volt, vagy tízperces sétára arrébb. A séta közben gonosz taxisok kísértései közepette kellett áthaladnom, de kiálltam a próbát!
Ezt követően leültem a cuccaimra egy fal mellé, vártam, és érdeklődve néztem az előttem elhaladó embereket. Ez egész jó szórakozásnak bizonyult, egy kedves leány a családjával még le is állt beszélgetni velem, hogy miben tudnak segíteni, sőt, igazából mások segítségét is igénybe kellett vennem, hogy megtaláljam a buszmegállót. Mert buszvégállomás volt, de felszállóhely nem. Végül megtaláltam a köves, sittes, pocsolyás, kátyús kis placcot, ahol az emberek 5 óra tájékán vadul gyülekezni kezdtek, így én is jó nagy-nagy országbeli lakos módjára betolongtam közéjük. Isteni ajándékként arra járt egy kedves öreg nagy-nagy országbeli boszorkány, aki térképet árult kemény 3 pénzért. Ezt a 65 Ft-nak megfelelő összeget természetesen sokalltam, így alkudtam az árból, de igazából 10 pénzért is megvettem volna, mert rajta van majdnem büszke város minden érdeklődésre számot tartó része, az összes buszjárat az összes megállójával együtt.
A hétfő reggeli első járatra nem szálltak fel sokan, így fel tudtam tuszkolni a málháimat. Az nem volt jó, hogy akkor mosták fel a buszt előtte, ami szerintem azt jelenthette, hogy kiöntöttek benne úgy öt vödör vizet, ezért kicsit eláztak a táskáim alulról. Sikerült leszállnom a megfelelő megállónál, ahol elvileg az egyetemnek lennie kellett volna, de nem találtam semmi olyat, mely az elképzeléseim szerint egyetemi kapunak passzolt volna. Annyit tudtam, hogy hatalmas nagy a campus jó kis parkokkal, így a kihaltabb útszakasz felé vettem az irányt, mert ott biztos elférnek a parkok. Az ellenkező irányt kellett volna választanom, csak hát ki a csuda tudhatta volna, hogy az egyetem gigantikus főkapuja bevásárlóközpontokból formázódik ki? (Találtam róla egy képet, hamarosan majd csinálok én is egyet.) Kis idő és kérdezősködés után végül rájöttem naiv tévedésemre, és a nagy centrum felé vettem vissza az irányt, ahol is a megállótól 50 méterre megláttam az egyetem kapuját. És beléptem rajta.
