Kicsit írok arról, hogy miből is áll jelenlegi életem nagy része. Azért érkeztem majdnem büszke városba, hogy minél jobban elsajátítsam a nagy-nagy nyelvet, és ebben igen nagy segítségemre van, hogy csak nyelvóráim vannak. Heti tízszer másfél óra. Ez amúgy nem tűnik soknak, főleg nem a magyarországi életemhez képest, de elég sok készülést igényel mindegyik, úgyhogy nem unatkozom.
Nagy-nagy országban is másfél órásak az egyetemi tanórák, azonban a büszke nép már eljutott a társadalmi fejlődés azon magas pontjára (melytől még hazám messze jár), hogy rájöttek arra az igen nyilvánvaló tényre, hogy a szegény diák nem tud 45 percnél tovább aktívan koncentrálni, se a fenekén ülni. Így itt 45 perc után következik egy tízperces szünet, s utána folytatódik az óra második fele. Ez eleinte furcsa volt nekem, meg időrablásnak tartottam, de amúgy tényleg nagyon hasznos, mert sokkal jobban tud az ember figyelni, és ha nagyon fáradt az ember, akkor abban a tíz percben lehet egyet aludni (ami nekem mindig gond nélkül megy). Itt is van zenélő csengő, mely jelzi a szüneteket, az óra kezdetét, minden mint a régi gondtalan iskolás életben.
A tanárok amúgy pontosak, öt perccel korábban már a teremben vannak, amint megszólal a csengő, elkezdik az órát; amint jelzik a szünetet, abbahagyják az oktatást, és kimondják a kulcsmondatot, hogy 休息一下; s az órát se tartják tovább, amint megszólal a csengő, befejezik. Ha teljesítettük az aznap tervet, akkor még előbb is. Úgyhogy ilyen téren igen jól működik a nagy-nagy felsőoktatás.
Amúgy ötfajta tanórám van. A legfontosabb a lefordíthatatlan nevű 综合课, mely ilyen kevert mindenféle, itt vesszük például az új nyelvtant, az új szerkezeteket, s ennek a tanára az osztályfőnök is. Ezen kívül van szövegértésóra (阅读), ez az én személyes kedvencem. Igazából mindenki utálja rajtam kívül, de nekem mindig sokkal jobban ment a szövegértés, mint például a magnóhallgatás, ráadásul egész mókásak a szövegek is. Itt mindenféle technikákat sajátítunk el, hogy minél jobban megértsük a szöveget, például mi a kulcsmondat, melyik része a szövegnek nem tartozik a fő mondanivalóhoz stb. A lényeg, hogy gyorsabban olvassunk, és tudjuk felfogni a lényeget. Van hallás utáni szövegértés (听力), egy laborban ülünk, s hatalmas fülhallgatóval a fejünkön csinálunk tipikus feladatokat. Ez amúgy tök hasznos, csak én ebben mindig béna voltam. Meg nagyon számít, hogy reggel 8-kor sokkal bénább vagyok ebben, mint például délután 2-kor. Ezen kívül még van beszélt nyelv (口语). Itt sok beszélt nyelvi fordulatot tanulunk, meg ma például vitáznia kellett az osztálynak arról, hogy jók-e az elektronikus kütyük-e az életben, vagy sem. És végül van fogalmazásóra is (写作), mely idén nem kötelező, de én nagy lelkesen jelentkeztem rá. Ilyen még csak egy volt, nem volt túl izgalmas, azt tanultuk meg, hogy hogyan lehet leírni egy állatot. És vajon melyik állat példáján keresztül??? Igen, eltaláltad, kedves olvasó, a pandáén. Én valahogy nem tartom túlontúl hasznos dolognak, hogy csodálatos elemzést tudok írni most már bármilyen állat működéséről, de reméljük lesz ez még értelmesebb is.
Úgyhogy itt teljes gőzzel beindult az oktatás, jó sok a tanulnivaló, főleg, ha az ember megpróbálja megtanulni az összes vele szembejövő idegen szót, de jó ez így.
