Északi kollégám a Források Városából is ígérte, hogy ír krónikájában a népekről. Ezt már én is régóta terveztem, de gondoltam, várok vele, írja meg ő először. De azóta sok idő eltelt, nem írta meg, viszont én meg túl gyorsan felejtek, így leírom azt, amit még tudok.
E bejegyzés nem lesz túl tartalmas, csak egy egyszerű felsorolás: milyen népekkel, nemzetekkel kerültem kapcsolatba az eltelt három hónap alatt?
Nagy-nagy (kisebbségeket is beleszámolva)
Orosz
Lengyel
Cseh
Grúz
Egyiptomi
Albán
Macedón
Bosnyák
Bolgár
Svéd
Észt
Finn
Moldovai
Amerikai
Kanadai
Kelet-timori
Indonéz
Indiai
Pakisztáni
Iráni
Jordániai
Német
Ghánai
Kongói
Barbadosi
Antiguai
Horvát
Olasz
Görög
Francia
Kolumbiai
Ecuadori
Mexikói
Uruguayi
Perui
Szaúdi
Vietnami
Tádzsik
Koreai
Belga
Ukrán
Benini
Magyar
Palesztin
Namíbiai
Így hirtelen ezek jutottak eszembe. Amúgy a lista kábé kétszer ekkora, mert a külföldiek fele afrikai, és csak háromtól kérdeztem meg, hogy honnan is jött. Van még rengeteg karibi és óceániai is mindenféle kellemetlen szigetről, ahol az emberek egész nap táncolnak a pálmafák alatt, halászgatnak és kókuszdióval labdáznak. Őket nem szabad szeretni. Kis káröröm, hogy fáznak, mint az állat, mióta 20 fok alá ment a hőmérséklet. És tényleg minden karibinak hosszú raszta haja van!
Itt majdnem büszke városban nagyon sok külföldi tanul az egyetemeken. Egyrészt ez egy egyetemi város egymillió egyetemistával. Másrészt meg az én egyetemem ráállt arra, hogy külföldieket fogadjon. Felhúzta nekik a kampusz egyik legmagasabb épületét, teljesen elfogadható lakhatási körülményeket teremtve, szobánként angol vécével, fürdővel, tévével, internetkapcsolattal, légkondival (ami meleget is tud alkotni), emeletenként konyhával (habár mikrót tehetnének bele), ping-pong-teremmel, mecsettel, kosárpályával, tollashálóval, mosodával, egy rakás kedves és még több savanyú alkalmazottal. Egy külön kis világot teremtettek a kampuszon belül. Például laknak itt teljes arab családok elfátylazott asszonyokkal és tök aranyos kiskölykökkel, akik a helyi iskolába járnak, így mindenkinél jobban tudnak a nagy-nagy nyelven. Ráadásul hogy ne kelljen túlságosan a nagy-nagy néppel közösködnünk, meg túl messze vannak az órák (a kampusz széléről a közepén található tantermünkig úgy 20-25 perces kellemes séta kell), ezért a kolesz mellé felhúztak két új épületet. Hamarosan megnyitják őket, hogy a következő szemeszterben már használni is tudjuk. És még külön kajáldát is ígértek. Úgyhogy errefele a külföldieknek igen előkelő dolguk van, sokkal jobb, mint egyéb nagy-nagy városokba kidobott társaimnak. És ami még külön jó, hogy emellett az oktatás színvonala is tök jó, én tök jó tanárokat fogtam ki, fiatalok, jófejek, és tudnak tanítani is.
Úgyhogy éljen a nemzetközi élet! Amúgy jó, hogy van itt rajtam kívül egy magyar, jó néha magyarul beszélgetni. Egyre többször veszem észre, hogy angolul gondolkozok, ami egyáltalán nem jó, mert itt hülye kavart-angolt használok, nem jó, ha ez épül belém. Azt várom már, hogy nagy-nagy nyelven gondolkozzak, de minél inkább tanulom, annál inkább rá kell jönnöm, hogy ez sose fog megtörténni.
