Egy majdnem büszke város krónikája

Kicsit el vagyok maradva a város krónikájának mesélésével, mivel a szintfelmérő is már másfél hete történt. De egy idő után úgyis majd jönnek az eseménytelen, szürke és hideg hétköznapok, amikor nem történik semmi krónikába való, ezért nem sietem el a…

Elhatároztam, hogy amint lehetőségem van, elmegyek egy helyi istentiszteletre, és amint nyelvi képességeim megengedik, beintegrálódom egy keresztény közösségbe. Majdnem büszke városba érkezésem másnapján nyomban fel is kerekedtem, hogy találjak magamnak templomot.Nagy-nagy…

Nem, nem a nagy-nagy folyón, hanem az utcán. Ugyanis nagy-nagy országban egyáltalán nem olyan könnyű közlekedni gyalogosan, mint ahogy a tapasztalatlan nyugatiak hiszik. A magyarok persze azon is sírnak, hogy bezzeg a messzibb nyugaton már akkor megáll az összes kocsi, ha…

Írtam egy jó hosszú bejegyzést a helyi gyerekekről és a nagy-nagy országbeli gyereknevelésről, mert egy csomó gondolatom született erről az elmúlt másfél hétben. De valahogy elszállt a kész szöveg, amikor fel akartam tenni az oldalra. Most nincs erőm újra megírni, majd pár nap…

Röviden bemutatom majdnem büszke várost. Azért csak röviden, mert ez a blog úgyis az itteni életről fog szólni, tehát pár hét után úgy fogjátok érezni magatokat, mintha itt születtetek volna, másrészt még én sem ismerem annyira a helyet, hogy nagy, átfogó…