Ma este nagy erővel kezdett el fújni a szél. El kellett sétálnom valami miatt tíz percnyire a kolesztól, de kilépve az épületből rögtön elkezdtem rohadtul köhögni. Nem értettem, hogy mi lelt. Első feltételezésem az volt, hogy rövidgatya-pólóban a kellemesen hűvös szél törékeny testemet rögtön megfázásra kárhoztatta. De ez furcsa elmélet volt, nemigen vall rám.

 

Második elméletem az volt, hogy valami extraerős koncentrációjú szmog keletkezett, amit a szél a kampusz felé sodort, s ebben kezdtem el fulladozni. De ezt is elvetettem, mert a szmogot épp hogy szétoszlatja a szél.

 

Pár perccel később megtudtam a fulladozásom okát, amint a kampusz megvilágítottabb területeire érkeztem. Először az tűnt fel, hogy a szembejövő emberek mind a szájuk és szemük elé teszik a kezüket. Mérges gáz? Később aztán észrevettem a főbűnöst.

 

Platánok. Kitalálták, hogy virágnak nevezett gyönyörű barna szöszüket most hozzák, amit a szél rögtön le is fújt róluk, az egész kampuszt platánszöszhavazással ajándékozva meg. Ezek a levegőben szálló szöszök a koleszhez közeli sötét utakon nem látszottak, így gyanútlanul szívtam be őket, s mivel aljasan picik, ezért csak az abba nem hagyó köhögés tűnt fel. Egy ilyen kegyetlen platánvirágviharban kellett haladni előre a nagyerejű szélben, befogva a szájat, orrot, miközben mindent elborított a szösz. Nem lehet szavakkal kifejezni a helyzet kegyetlenségét. De felvértezte a szájbefogás képességével is iszonyat köhögve érkeztem vissza szállásom menedéket adó oltalmába.

 

Remélem egy éjszaka alatt véget ér ez a gonosz természeti jelenség. Amúgy a platánok jó fák. Legalábbis amikor van levelük. Télen rondák, mert sötétbarnává színeződött levélzetüket magukon hagyják, s szürke törzsükkel, feketébe játszó lombjukkal kifejezetten nyomasztó látványt nyújtanak. De most jók. A kampusz tele van velük, s nagyon hangulatos, árnyas fasorokat biztosítanak számomra. Lehetne otthon is több belőlük. Ha a Margitszigeten elélnek, akkor máshol is ellennének (borjakat), úgyis egyre melegebb otthon a klíma.