Egy majdnem büszke város krónikája

Egy év eltöltése egy majdnem büszke városban, egy nagy-nagy ország nagy-nagy folyama mellett.

Friss topikok

  • Abhinanda: Gyorsan kimentem a tetőteraszra megnézni, lemaradtam-e valamiről. De nem, India jól hallhatóan és ... (2009.08.06. 18:18) Kína egy újonc szemével
  • felegar: A múltkor, hála a Facebooknak, elgondolkodtam rajta, hogy mi az az 5 város, ahová önszántamból nem... (2009.08.05. 16:20) Ahh, szabadság!
  • ssüni: @felegar: Rob, nem csak te vagy irigy! :-) (2009.08.01. 19:11) Selyem
  • Abhinanda: Nézze, én nem értek se Tibethez, se a gazdasághoz, úgyhogy nem is tudok olyan nagyívű következteté... (2009.07.13. 21:36) Tibbat
  • orangeman: Az én Jótevőm fia egész tisztelettudó. Bár az édesapja így is problémázik, hogy nem 听话, de az apák... (2009.06.27. 15:10) Templom és a gyerekek

HTML

Érkezés a nagy-nagy országba

2008.09.06. 09:10 | Flotador | Szólj hozzá!

Már sok éve elképzeltem, hogy milyen is lesz az érkezésem a híres nagy-nagy országba. Ráadásul az utóbbi pár évben mindenhonnan nagy-nagy országról folyt szó, augusztusban meg különösképpen, ezért igen nagy várakozásokkal tekintentettem az első ismerkedés felé.

Tanáraim és csoporttársaim annyit meséltek nagy-nagy ország legendájáról, hogy már hónapokkal korábban megírtam magamban érkezésem forgatókönyvét: Leszállok a repülőről, s mivel nagy-nagy országban igencsak sok ember él, ezért rögtön elsodor a tömeg. Az egyik táskámat el fogják lopni, majd eltévedek a repülőtéren. Végül beszállok egy taxiba, mert a helyi tömegközlekedést nem merem kipróbálni. A taxis persze átver, és háromszor körbevisz a nagy-nagy fővárosban. Kommunikálni nem fogok tudni, mert nagy-nagy országban mindenki különféle nyelvjárásokon beszél, még a fővárosban is. Meg persze tízszer gyorsabban, mint otthon a nyelvtanárok.

Ehhez képest a megérkezés nem pont így történt. A gép szombat reggel fél 6-kor landolt a főváros repterén, hatalmas ködben. Így a várva várt tömegnek híre hamva sem volt, egy üresen kongó reptérre érkeztünk. Az augusztusi nagy esemény miatt minden sarokban információs asztalka állt, melyeknél lelkes helyi fiatal önkéntesek próbáltak segíteni a turistáknak. Így könnyedén megtudtam, hogy hogy a legegyszerűbb eljutni metróval a célállomásra, egy helyi egyetem campusához, mert azért mégiscsak izgalmasabb metrózni, mint taxizni. Így felszálltam a közelmúltbeli jeles eseményre sebtében megépített új metróra, s berobogtam a főváros közepébe!

Nagy-nagy ország fővárosa nemigen képviseli hűen nagy-nagy országot. A főváros modern, hatalmas, és lakosai többsége teljesen nyugatiasan viselkedik. A kultúrsokk érkezésem első napján elmaradt. A városban nem lehetett találkozni külföldieknek örülő emberekkel, a metrón mindenki ugyanolyan kiábrándultan és faarccal ült, mint bármelyik európai nagyvárosban. Kicsit mást vártam, ezért a főváros kisebb csalódással töltött el. Minden túl hasonló volt a távoli nyugathoz, minden könnyedén ment és intéződött, nem bénáztam olyan sokat, megértettem jól a helyi beszédet (egy öreg apókát kivéve), mindenhol minden ki volt írva angolul. Gyanús volt az egész, túl sikeres! Örültem is, hogy nem a fővárosban kell eltöltenem egy évet, hanem lemehetek az ország szívébe, le a messzi délre, le a majdnem büszke városba!

A bejegyzés trackback címe:

https://majdnembuszkevaros.blog.hu/api/trackback/id/tr73650798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása